Képregényvárosok, populáris geopolitikák – A képregénymédia geopolitikája 2.

2021.05.19 • Legfrissebb, Média és politika, Szakújságírás • Szerző:

 

A tér és a hatalom kérdéskörével foglalkozó geopolitikai megközelítésmód földrajzi tapasztalatok politika(tudomány)i felhasználására tesz kísérletet és viszont: nemzetközi politikai és politológiai nézőpontokra hívja fel a figyelmet a geográfiában. Nemcsak a mediatizált nyilvánosság, hanem a média tanulmányozása sem volt érintetlen korábbi időszakokban sem a tér és a hatalom problematikájától. Cikkpárunk első részében a médiahatalom térbeli szerveződését alakító súlypontok, áramlatok, hálózatok segítségével mutatjuk be a képregény geopolitikáját, a második részben pedig a képregényvárosok és a populáris geopolitikák kérdésköréről szólunk.

Képregényvárosok

A „határokon átívelések”, transzlokális szerveződések, hálózatosság, transzkulturális áramlatok és kulturális hibridizációs folyamatok nem zárnak ki bizonyos hatalmi, gazdasági és kulturális kitüntetettséget mutató sűrűsödéseket a térben, ami a médiát illeti. A globalizáció transzkulturális áramlatainak kutatása és a média geopolitikai vizsgálata egyaránt szól ezekről, amelyeket médiavárosoknak nevez. Általában kétféle, egymással összefüggő értelemben szoktak médiavárosokról beszélni.

Az egyik típusú használata és szűkebb jelentése a szónak olyan településekre vagy településrészekre vonatkozik, amelyek médiatermelésre, médiagazdasági tevékenységre specializáltak. A nyugati világban hagyományosan mozgóképiparral összefüggésben jöttek létre ilyenek, a huszonegyedik században pedig a gazdasági, egyúttal térbeli koncentrációt teremtő klaszteresedés révén alakultak ki médiavárosok. Különösen Ázsiában hoztak létre újonnan olyan település(rész)eket, ahol számos média- és informatikai, valamint telekommunikációs vállalat és kutatóhely összpontosul. Az egyik, geopolitikailag is fontos médiavárost az ezredfordulón alapították az Egyesült Arab Emirátusokban, Dubai Media City néven. Ezerháromszáznál is több, hagyományos és új médiával, valamint reklámmal foglalkozó vállalkozás működik itt koncentráltan. A Dubai Media City hasonló médigazdasági központtá és médiakulturális, globalizációs kapuvá szeretne válni az Öböl-országok számára, mint amilyen a médaiparáról híres Hongkong Dél-Kelet Ázsiában és a kínai világban.

A másik, tágabb értelmezés szerint a médiavárosok nagyvárosi/világvárosi funkciókat betöltő települések, még akkor is, ha lélekszámukat tekintve nem feltétlenül a legnagyobb világvárosok. Egyrészt termelést tekintve koncentráltak: ahogy a szűkebb értelemben vett media city esetében, gyakran média-, informatikai és reklámvállalkozások székhelyei, pénzügyi, ugyanakkor szellemi-kulturális központok is. A fejlesztés és kísérletezés helyei azzal is összefüggésben, hogy kedvelt migrációs célpontok, médigazdaságuk és –kultúrájuk hasznot húz a globalizáció migrációs folyamataiból, a magasan képzett munkaerő koncentrálódásából. Ehhez hozzájárul a kutatóhelyek és főként az egyetemek, színvonalas képzőhelyek jelenléte. Ezek az intézmények nemcsak a szakemberek képzése, hanem a köztük lévő informális hálózatok kialakítása miatt is fontosak. A kulturálisan sokszínű környezet és az itt szerezhető transzkulturális tapasztalatok inspirálják a tartalomelőállítás kreatívjait, de a közönségeket, médiahasználókat is. A globális médiavárosokról író Andreas Hepp a médiavárosnak inkább ezt a tágabb fogalmát használja. Könyvéből úgy tűnik, az ezredforduló globális médiavárosai néhány nagy kivételtől eltekintve, mint amilyen Tokió, Hongkong, Szingapúr, Melbourne, Sydney, Buenos Aires, Sao Paulo és Mexikóváros, kizárólag európaiak vagy észak-amerikaiak. Tanulságos, hogy ehhez képest Philippe Boulanger 2014-es kézikönyve (Géopolitique des Médias. Acteurs, rivalités et conflits) nagyjából tíz évvel későbbi adatokra támaszkodva a médiavárosi központokat sokkal inkább érzékeli az észak-atlanti világon kívül is.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a globális médiavárosok egy része egyúttal képregényváros is. Abban az értelemben, hogy egyfelől a képregényes intézményrendszer kiépítettségét és nagyfokú térbeli koncentráltságát, másfelől a helyi képregénykultúra sokszínűségét és közösségi identitásalakító erejét mutatja.  Ha a frankofón bande dessinée-re gondolunk, akkor Párizs mindenképpen ide sorolható, de a globális médiavárosok némely jellemzőit mutatja a képregényvárosnak tekinthető Brüsszel és Genf is. Egy 2005-ös képregény-enciklopédia százharminchat meghatározó frankofón kiadó elérhetőségeit tartalmazza. Ezek közül negyvenhétnek a székhelye Párizsban van (és jónéhánynak még Párizs környékén), tizennégynek Brüsszelben és mindössze négynek Genfben. Párizs és Brüsszel nemcsak képregénykiadási, hanem sok-sok specializált könyvesboltjával terjesztési központ is. Brüsszelt a kiadókon és üzleteken kívül képregénymúzeuma és –archívuma, képregényfreskói, a Brüsszeli Iskola jellegzetes grafikai stílusa és a képregényes szakemberek koncentrációja is képregényvárossá teszi. Genfet többek között kiváló közgyűjteményei, a városiak mindennapi életet átszövő képregénykultúrája (a genfinek tekintett képregényplakát hagyománya, képregényes kommunikációs kampányok) és szintén az alkotó képregényes szakemberek koncentrált jelenléte miatt tekinthetjük képregényvárosnak.

Egy képzeletbeli frankofón képregényes térképre felkerülnének kisebb városok is, olyanok, amelyek távol állnak attól, hogy globális médiavárosok legyenek, képregényváros jellegük inkább a médiaváros szűkebb jelentéséhez közelít. Egy nyugat-franciaországi kisvárosban, Angoulême-ben szokták megrendezni az első számú frankofón képregényfesztivált, és itt van a Cité internationale de la bande dessinée et de l’image keretei között a francia képregénymúzem jelentős gyűjteménye. A százhatvanezres Grenoble-ban van a székhelye a franciaországi mangakiadás úttörőjének és meghatározó piaci szereplőjének, a Glénat kiadónak, amely egyúttal az egyik legnépszerűbb kortárs sorozat, az olykor egy-másfél milliós példányszámban is megjelenő Titeufnek a gazdája. Charleroi egyik külvárosa, Marcinelle a székhelye a belga Dupuis kiadónak. A Dupuis és Charleroi, illetve Marcinelle nevéhez is többszázezer példányban kiadott sikersorozatok, a legrégebben folyamatosan megjelenő képregényhetilap, a Spirou magazin és egy népszerű képregényrajzolási stílus kapcsolódik. Egy másik vallóniai kisváros, Louvain-la-Neuve, azaz Újleuven is mutat képregényváros jellemzőket. Egyetemvárosként nemcsak a képregénykutatás egyik fő központja, de a képregénnyel kapcsolatos különböző rendezvények és a Tintin, valamint más sorozatok alkotójának szentelt Musée Hergé miatt is fontos helyszíne az európai képregénynek.  A fentebb már említett 2005-ös képregény-enciklopédia még csak három afrikai frankofón fesztiválról és egy jelentős kiadóról tud (a kiadást tekintve Abidjan kerül fel a szerzők képzeletbeli térképére, az utóbbi évek képregényes intézményesülése más afrikai városokra is felhívja a figyelmet (pl. Kinshasa, Yaoundé), ahogy ezt egy azóta megjelent képregényes szótár is mutatja.

Populáris geopolitikák

A képregények geopolitikai vonatkozásait vizsgálva eddig talán a legtöbb szó a népszerű média elbeszéléseinek segítségével megalkotott populáris geoplitikákról esett, azaz a médiaszövegek reprezentációiban, valamint a médiaközönségek és -használók mindennapi gyakorlataiban megképződő geopolitikai tudásról. A populáris geopolitikák kutatása a média kulturális tanulmányozását találkoztatja a geopolitikai elemzések korábbi hagyományaival. Az utóbbi években kritikai földrajzi és geopolitikai tudományos folyóiratokban és egyéb kiadványokban a populáris geopolitikákkal összefüggésben többféle képregényes jelenségkört vizsgáltak már a háborús comics esztétikájától a graphic novel hagyományából építkező Joe Sacco képregényriportjain, valamint földrajz és képregényes városreprezentációk kapcsolatán át az európai Tintin geopolitikájáig és földrajzaiig. Könnyen lehet, hogy a leggazdagabb tudományos és népszerűsítő irodalma éppen a belga rajzoló, Hergé e népszerű kalandsorozatának, a Tintinnek van. A szinte globális ismertség, az angol és francia nyelvterületen elért népszerűség, a szerző halálával egyfelől viszonylag zártnak tekinthető korpusz (1929–1976 közötti megjelenések), másfelől az idézetekben, utalásokban, pastiche-okban és paródiákban való szétterjedés ösztönözhette a tudományos kutatást. A címszereplő kalandjai során valós és csak e fikciós világ számára megalkotott földrajzi nevekkel ellátott, de akár egy világtérképen is nagyjából elhelyezhető országokat jár be, amelyek mutatnak hasonlóságokat a nemzetközi politika híreiből megismerhetőekkel. Gyarmatosítás, hidegháború, hatalomátvételek, hódítási kísérletek, kémkedés, csempészet, nemzetközi bűnözés, olajpolitika – a Tintin a Szovjetúnióban játszódó 1929-es történet óta népszerű kalandelbeszélések keretei között reflektál geopolitikai aktualitásokra a szerző által jegyzett, hivatalos és a populáris aktivitás által megalkotott, alternatív képszövegekben is. A kérdéskörnek magyar nyelvű szakirodalma is van, Lukács Laura Klára tanulmánya: Hergé párhuzamos földrajza. Világ-alkotás és geopolitika a Tintin-képregényekben.

A populáris geopolitikák után kutatva nemcsak a képregénytörténeti klasszikusokra és a hagyományos, nyomtatott hordozókra érdemes figyelni. A migráció kérdéskörének bemutatására tekintve például elmondhatjuk, hogy létezik ugyan az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága információs stratégiájának részeként egy informatív, a klasszikus bűnügyi és kalandképregény műfaji kereteit nem szétfeszítő kiadvány, amely az afrikai-európai, illegális határátlépéssel járó bevándorlás okairól, veszélyeiről, következményeiről tájékoztat, valamint kanonizáló és klasszicizáló jellegű migrációtörténeti képregényválogatás is, mégis, a populáris geopolitikák szempontjából talán érdemes olyan alkotásokat is figyelembe venni, mint Zep (Philippe Chapuis) egyik blogbejegyzése.

Így tett a francia kormány internetes tájékoztató honlapja is, amikor egy rövid felvezetés kíséretében az Infographie című rovatában újraközölte a svájci rajzolónak az eredetileg a franciaországi Le Monde napilap internetes változatában megjelent képregényét, ahol Zepnek pár éve saját blogja van. A képregény az egyik legnépszerűbb kortárs frankofón sorozat (1992 és 2019 között tizenhat album, milliós eladott példányszámok), Zep Titeufjének világában játszódik, ahol ezúttal háború van. A kölyökképregény címszereplőjének, a tíz év körüli nyugat-európai kisfiúnak ezúttal menekülnie kell, miután egy sietős hétköznap reggelen, váratlan bombatámadás következtében elveszti édesapját, majd barátainak nagy részét és a tanítónénit is. Egyetlen megmaradt társával egy erdőbe menekülnek, később az országhatár felé veszik az irányt, amelyen azonban már nem tudnak átjutni. Titeuf belegabalyodik a szögesdrót-kerítésbe, három panelen keresztül is segítségért kiált, miután az utolsó képkockán minden elsötétül. Színtiszta fekete panel van tehát a szokásos, egyoldalas Titeuf-gegek poénjának helyén. Hatásos választás lehet a francia nyelvterületen közismert bande dessinée szereplőinek, helyszíneik megidézése, jellemző műfajának sajátos, lefelé görgetést kívánó képregényblogos transzformációja. A nyomtatott Titeuf-albumok visszatérő helyzetei a címszereplő olyan megértési kísérletei a mindennapokban, amelyek nem egyszer társadalmi problémáknak a saját gyermeki világban való megjelenésére vonatkoznak. Ezúttal a zárópanel egynemű sötétsége a megértési kísérletek sikertelenségét is jelzi. A menekült gyermek alakja a korábbi Titeuf-elbeszélésekben is jelen van új osztálytársak megjelenése kapcsán. Az első albumban a horvát Milos, a tizenharmadikban pedig a később visszatérő szereplővé váló, népirtás elől menekülő Ramatou említhető itt. Zep 2015-ös blogbejegyzésében Titeuf közvetlenül tapasztalja meg a háborút és a menekülést – így tudja a témát nyugat-európai közönsége számára még közelebb hozni, még személyesebbé tenni a rajzoló-elbeszélő.

Kitekintés

A képregénygeopolitikák kapcsán lehetne még sok mindent említeni. Ezúttal nem szóltunk például a vágykeltésen alapuló puha hatalom képregényes eszköztárának működéséről, de talán így is kiderülhetett, hogy a média geopolitikai megközelítésmódja beszédes lehet a képregénymédia esetében is. Még akkor is így van ez, ha bizonyos korábbi, általános médiageopolitikai megállapítások a képregénymédiára vonatkoztatva csak korlátozottan érvényesek – mint például a médiatörténeti súlypontok áthelyeződése. És akkor is, ha vannak olyan, jelenleg népszerű médiageopolitikai témák, amelyek eddig még nem vagy csak kevéssé tűntek relevánsnak a képregényes jelenségekkel kapcsolatban: a kiberháborút, a Twitter-diplomáciát vagy jórészt a média és terrorizmus kérdéskörét is említhetjük itt, bár ez utóbbi összekapcsolására lehetőséget kínál a 2015. januári Charlie Hebdo-eset, amelynek részletesebb elemzése viszont már szétfeszítené e viszonylag rövidebb, ismeretterjesztő írás kereteit.

A médiageopolitikai kérdéskörről a szerzőtől részletesebben itt és itt olvashat.


A kiemelt képhez felhasznált művek listája:

Christophe Cassiau-Haurie: Dictionnaire de la bande dessinée d’Afrique francophone. L’Harmattan, Paris, 2013.
Jason Dittmer and Daniel Bos: Popular Culture, Geopolitics, and Identity. Rowman & Littlefield, Second Edition, Plymouth, 2019.
Maksa Gyula: Képregények kultúraközi áramlatokban. EME, kolozsvár, 2017.
Tintin : le retour. Numéro hors-série (décembre 2009/janvier 2010) “Le Monde”
Marie Vincent ­– Gilles Olivier: Bande dessinée et immigration : une histoire de contacts. In: Marie Vincent ­– Gilles Ollivier (dir.): Albums. Des histoires dessinées entre ici et ailleurs. Bande dessinée et immigration 1913-2013. Catalogue d’exposition. Musée de l’immigration – Futuropolis, Paris, 2013.

AZ INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI MINISZTÉRIUM ÚNKP-20-5 KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK A NEMZETI KUTATÁSI, FEJLESZTÉSI ÉS INNOVÁCIÓS ALAPBÓL FINANSZÍROZOTT SZAKMAI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , , ,

Send this to a friend