A YouTube egy olyan médiaplatform, ami tökéletes terepet ad azon videósok számára, akik véleményüket szeretnék megosztani. Az utóbbi években rengeteg új csatorna született, melynek középpontjában kritikai tartalmak állnak, ez a tendencia pedig csak még jobban megerősödött a koronavírus miatt bevezetett tavaszi karantén alatt. Felvetődik a kérdés: hol van az a határ, amikor egy kritika nem lehúzó, illetve személyeskedő hangnemben hangzik el, hanem az építő jellege nyilvánul meg? Miért pont a Youtube-on jelenik meg ilyen nagy mértékben ez a műfaj? Írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ, a magyar videósok körét vizsgálva.

A kritika és a Youtube találkozása

A kritika műfaja valamilyen műről, alkotásról, műsorról készült bírálatot foglal magában. Az adott művet a kritika szerzője több szempontból vizsgálja, szubjektív véleményét érvekkel támasztja alá. A hétköznapokban kritikával többnyire az újságírásban, a publicisztikák (más néven véleményműfajok) között találkozhatunk, és több fajtája is van: a recenzió, a részletes műkritika, illetve a részletes művészeti kritika. Míg az első rövidebb, tömör vizsgálat, addig az utóbbi kettő egy hosszabb ítéletalkotást rejt magában.

A Youtube tipikusan azon médiaplatformok közé tartozik, ahová bárki feltölthet gyakorlatilag bármilyen tematikájú tartalmat. Az évek során a videómegosztón megjelenő műfajok rengeteget változtak. Glózer Rita 2016-os tanulmányában bemutatja, hogy a magyar tartalomgyártók akkoriban milyen típusú videókat készítettek. Köztük voltak a “mi van a táskámban”, illetve a “DIY” (Do It Yourself = Csináld magad) tartalmak, a különböző “challenge” vagyis “kihívás-videók”, illetve a sok másféle műfaj mellett megjelentek a kritikák is. Elsősorban könyv- és filmkritikák, később viszont egyéb témákban is elkezdték kifejteni véleményüket a tartalomgyártók.

A kritikai videók vagy videós kritikák – elsősorban a technikai háttérnek köszönhetően – kitágítják a kritika műfajának határait. Lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy adott vélemény szélesebb réteget tudjon elérni, mint a hagyományos, írott szöveg alapú kritikai tartalmak. A Youtube azért is nyújt tökéletes terepet a hangjukat hallatni vágyó embereknek, mert nincs komolyabb kontroll arra vonatkozóan, hogy mit mondhatnak és mit nem egy videós anyag elkészítése közben. Emellett a Youtube elég népszerű ahhoz, hogy egy-egy érdeklődésre számot tartó tartalom széles közönséghez eljusson.

Youtuberek górcső alatt

A közhiedelemmel ellentétben nem csak a zöldfülű tartalomgyártók készítenek kritikákat a Youtube-ra. Az IGN Hungary 2015 óta oszt meg filmkritikákat, hasonlóképpen Szirmai Gergely is ebben a műfajban tevékenykedik már évek óta. Éppúgy a Paul Street nevű csatorna, amelyik nagyon sokáig rejtélyes témákkal foglalkozott: különböző jelenségekkel, megmagyarázhatatlan felvételekkel. Aztán szép lassan átalakult a profiljuk, és megjelentek a véleményformáló videók. „ZSHOW Time” Zsolti is többször készített már olyan videót, amiben egy-egy témáról fejti ki a véleményét. Említést érdemel a Fókuszcsoport is, akik szintén építő jellegű kritikákat fogalmaznak meg más videókról, illetve ritkábban más videósokról.

Fontos megemlíteni, hogy az említett tartalomgyártók mindannyian a kritika pozitív oldalát erősítik. Nem céljuk a lejáratás, a megsértés, a megbántás. A Fókuszcsoport nevű csatornán főként Ádám tevékenykedik, akinek, ha elhangzik a szájából egy negatívum egy másik videós által készített tartalomról, akkor el is magyarázza, hogy miért így vélekedik róla, illetve nézőpontja szerint hogyan lehetne javítani rajta.

Reakció a reakcióra

A legtöbb esetben a kritikai videókra adott visszajelzések korrektek. Hozzászólásban vagy külön üzeneten keresztül jönnek a válaszok az adott videó kereszttüzébe állított alanyoktól, hogy köszönik az észrevételt, és megpróbálnak javítani a munkájukon. Azonban előfordul, hogy az adott személy sértésnek veszi a kritikát – hiába nem az a cél – és készít egy reakcióvideót, amiben megpróbálja megvédeni magát és lejáratni az őt kritizáló Youtubert. Ez a folyamat többször addig fajul, hogy a néző már az ötödik, hatodik reakcióvideót nézi a témában, ugyanazoktól a videósoktól.

https://www.youtube.com/watch?v=8mHUPrp8U-c&amp%3Bt=1194s

Az egyik ilyen „balhé” a Fókuszcsoport és Vicc Elek között tört ki 2020 szeptemberében. A Fókuszcsoport készített egy videót, amiben Ádám részletesen elmondja, hogy miért is negatív a clickbait, vagyis a szenzációhajhász, kattintásvadász internetes tartalom, és  hogy miért nem tetszett neki Vicc Elek videója. Az egyik legfontosabb dolog, hogy belinkelte az adott videót, ezáltal megadta az esélyt, hogy a néző is meg tudja tekinteni és maga tudja eldönteni, hogy a videóra adott kritika releváns-e vagy sem. Egy kis idő múltán Vicc Elek reagált a szóban forgó tartalomra: kifejtette, hogy szerinte ez a viselkedés miért negatív, és álláspontja szerint nem szabad hagyni, hogy a kritika műfaja tovább éljen a YouTube-on. Ádámék – mivel a kritikával foglalkoznak, így számukra a műfaj legitimálása elengedhetetlen – nem mentek el emellett szó nélkül, és erre a videóra is készítettek egy reflexiót.

A legszembetűnőbb különbség a videók között a stílusban rejlik. Tökéletesen illusztrálják, hogy hol a határ az építő jellegű kritika és a személyeskedés között. Ezt a nézők is észrevették, melyre közvetlen bizonyítékként szolgálhat a like-ok és dislike-ok aránya. Amíg Ádám nyugodt hangon, részletekbe menően reagál a hallottakra, addig Vicc Elek csak nevetgél, indokolatlanul állítja meg a videót, kínos csönd következik, majd újraindítja. Érdemes megfigyelni azt is, milyen könnyű manipulálni a nézőket. Vicc Elek több fontos részletet is kivágott az eredeti videóból, amikre értelemszerűen már nem kellett reagálnia, hiszen meg sem mutatta rajongóinak. Ezzel szemben a Fókuszcsoport csak minimális részeket vágott ki, olyanokat, amiknek nem volt jelentősége a vita szempontjából.

ZSHOW Time és a Pesti Srácok

A Való Világból ismertté vált „ZSHOW Time” Zsolti több műfajban tevékenykedik, azonban csatornáján kiemelt szerepet játszik a kritika. 2020 szeptemberében nagy port kavart egy Pesti Srácok-os szereplése. A radikálisan kormánypárti médium Polbeat címet viselő műsorában egy videós podcast keretében beszélgetnek a meghívottakkal a házigazdák. Azonban ez nem egy szimpla stúdiófelvétel, a kamera mögött több ember is ül, akik hangosan, olykor-olykor trágár kifejezéssel tarkított beszólásokat kiabálva reagálnak az elhangzottakra. A vita során a kritikához hasonlóan a hallgatóság meggyőzése a cél, ám ebben az esetben a különböző álláspontok ütköztetése és a kritikai reflexió a felek kölcsönös részvételével valósul meg – ellentétben például azzal, amikor egy videós kritika megjelenése után érkezik egy reakcióvideó.

Zsoltit is elhívták az egyik adásba mint az LMBTQ közösség tagját, hogy nyilvánosan beszéljen magánéletéről, noha előzetesen őt erről nem tájékoztatták. Budaházy Edda volt a másik meghívott fél, akivel Zsolti „vitázott”: azért az idézőjel, mert az érdemi, egymás álláspontját tiszteletben tartó, normális keretek között zajló vita helyett Edda folyamatosan lealacsonyító és sértő megjegyzéseket tett Zsoltira és párjára, továbbá az LMBTQ közösség minden tagjára. Már a podcast elején érezhető a feszültség, amikor Zsolti és a házigazda elkezd beszélgetni a Pride-ról, Budaházy Edda pedig látványosan forgatja a szemeit, sóhajtozik és egyre távolabb és távolabb húzódik tőle. A beszélgetés során rengeteg negatív megjegyzés érte a férfit, még a műsorvezető részéről is, akinek elvileg pártatlanként kellene közreműködnie egy ilyen típusú vitában. Zsolti viszont sokszor szóhoz sem tudott jutni a véget nem érő becsmérlő szavaktól. Ugyan viszonylag békésen tűrte a rázúduló hatalmas ellenszenvet, az esemény nagy utóhangot kapott. Később követői megvédték, sőt kiderült az is, hogy a „vita” után többen a helyszínen lévők közül is oda mentek hozzá, hogy rettenetesen érzik magukat és remélik, hogy jól van ennyi förtelmes megjegyzés után. Többek között a Fókuszcsoport csatorna nézői is mellé álltak a kommentszekcióban, hiszen Ádámék készítettek erről a beszélgetésről is egy reakcióvideót.

De akkor hol is van az a bizonyos határ?

Az előbb leírt példákból is látszik, hogy hol van az építő jellegű kritika, illetve a személyeskedés határa. Amikor egy beszélgetés már azzal kezdődik, hogy „te meg a torz látásmódod”, onnan nehéz visszatérni a józan és nyugodt vitához. Zsolti nagyon jól kezelte a helyzetet és erkölcsi szempontból mindenképp győztesen ment el a Pesti Srácoktól. Lehet az ember LMBTQ-tag, vagy támogató, illetve lehet ellene is, Zsolti elmondása szerint a beszélgetés végighallgatása után a jelenlévők többsége mellé állt, és azt mondták, hogy inkább ő és a párja neveljenek fel egy gyermeket, mint Budaházy Edda.

Egy kritika akkor válik építővé, amikor a Fókuszcsoporthoz hasonlóan érvekkel támasztjuk alá a mondandónkat, és nem állunk neki becsmérelni a másikat. A határ tisztán érzékelhető minden kívülálló személy számára, azonban, ha benne vagyunk egy vitában, akkor nehezebb lehet elkülöníteni az észérveket a személyeskedéstől A hétköznapi helyzetekben is fontos lehet, hogy a megfogalmazott kritikánk, azaz bírálatunk érveken alapuljon, és ne engedjünk benne túl nagy teret az érzelmeinknek.

Képek forrása: fókuszcsoport és ZSHOW time YouTube-csatorna