Egy középiskolai médiatanár egyszer azt mondta, ha egy filmben szerepelnek gyermekek vagy aranyos házi kedvencek, akkor a közönség már le is van nyűgözve. A közösségi média felületei pedig még több lehetőséget biztosítanak arra, hogy barátaink, családtagjaink, vagy akár ismeretlenek életét színesítsük az általunk megosztott babázós, kutyázós fotókkal. Azonban, a négylábú barátokkal ellentétben, a gyermekek életére hatalmas befolyással lehet akár egyetlen nyilvánossá tett pillanat is. Milyen veszélyeket rejt magában a kiskorúakról készült tartalmak megosztása és miképpen sérülhetnek a jogaik? Milyen felelősség nyomja a híres kismamák vállát? Hogyan lehet megtalálni az arany középutat?

A digitális lábnyom

Akár egy síró babafej, akár egy csokitól maszatos száj, akár a játszótéren fel-alá rohangáló talpak közzététele – ezek mind a gyermekek digitális lábnyomának darabjai. A digitális lábnyom, vagy más néven digitális identitás minden olyan tevékenység, melyet az interneten keresztül végzünk. Ide tartoznak a kommentek, a Skype hívások, a megosztott fényképek, videók, de még az online vásárlások is.  Az internethasználók többsége tudatosan alakítja azt a képet, melyet az online közeg egyre szélesebb és szélesebb népe kreál róla. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy akár már egy ultrahangfelvétel is mekkora befolyással lesz a még meg nem született csöppség életére, mind a barátságok kialakítása, mind a munkakeresés tekintetében.

Mikor a gyermek belép az iskola közegébe, előfordulhat, hogy olyan kortársakkal találja szemben  magát, akik nem rettennek vissza attól, hogy a Facebookon megtalált családi mappa tartalmát töviről hegyire megvizsgálják. Mindezt azért, hogy a számukra legviccesebb képekkel zaklassák a rajtuk megjelölt osztálytársukat, akinek a tanulmányi évei ilyen módon akár hosszabb időre megpecsételődhetnek. Mostanában egy új munkatársat felvenni együtt jár azzal, hogy az interjúztatók első körben a jelentkező közösségi médián való megjelenésének néznek utána. Az emberek megítélését meghatározza az, hogy milyen képet alakítanak ki magukról a különböző platformokon és akár egy, az alkalmazó számára megkérdőjelezhető tartalom is elegendő lehet ahhoz, hogy ne vegye fel a pályázót. Minden egyes kiposztolt szónak, fotónak, videónak következménye van, egy olyan személy számára pedig végképp, aki még nincs tudatában annak, hogy a kakaós csiga belsejének majszolása közben róla készített fotót hol látja majd viszont.

A nyomon nem követhetőség kockázata

Biztos mindenki emlékszik arra az érzésre, mikor Szenteste a karácsonyfa körül ülve a nagyi fellapozta a családi fotóalbumot és megmutatta nekünk, milyen helyesen mutattunk a homokozóban, mikor éppen a szemünkbe szórtuk a földet. Akkor azt kérdeztük: „Te jó ég, hogy néztem ki!” A mostani gyermekek azonban már így hüledeznek: „Uram Isten, ezt ennyi ember látta?”  Mikor egy fotó kikerül a közösségi média határtalan tárházába, egyszerűen képtelenség utánajárni annak, hogy hol jár, kihez jutott el, vagy esetlegesen kik használják fel. Ezek a fényképek évek múlva is visszakereshetőek lesznek. Furcsa belegondolni, de igaz, hogy az még a jobbik esetnek számít, mikor a közeli hozzátartozóink nézik meg és töltik le a totyogó kori emlékeket, habár ez sem a legkívánatosabb dolog.

A megsértett jogok

Ha akár egyetlen képet is feltesz a szülő szerelme gyümölcséről, már azzal is megsérti a magánélethez való jogát. Még az „elrabolt gyermekkor” fogalma is felmerülhet, mivel a családi fotók intimitása teljes mértékben elveszik az online tér véget nem érő hálózatán keresztül. Az otthoni közeg biztonságos melegsége már nem úgy hat a fiatalabb generációra, mint régen, sokkal nyitottabbá és ellenőrizhetőbbé vált. Amennyiben a személyiségi jogokat is figyelembe vesszük, úgy fontos megjegyezni azt, hogy a posztokban feltüntetett név, helyszín, arc mutatása, és a születési dátum sérti a személyes adatok védelmét. Ismerős lehet az ehhez hasonló kiírás: „Megszületett ekkor és ekkor xy, baba és anya is jól van, köszönjük az xy kórház dolgozóinak.” Vagy esetleg: „Xy elkezdte az első osztályt itt és itt.” Az információs önrendelkezési jog bizony a gyermekekre is kiterjed, amit ajánlatos lenne figyelembe venni.

Extrém, de nem lehetetlen esetben a gyermekrablók kezébe adjuk a lehetőséget azzal, ha láthatóvá tesszük a csöppség arcát, az iskolát, ahova jár és a nevét. Ez által minden fontos információ a birtokukba jut, és sokkal könnyebben tudják elhitetni a védtelen és naiv gyermekekkel, hogy nem kell tőlük félniük, hiszen ők csak jó ismerősök.

Ennek a másik formája az úgynevezett „digital kidnapping”, vagyis a csemete identitásának, személyiségének az elrablása, amikor a róluk készült fotókat egy másik platformon egy álprofil formájában megosztják és az ő nevükben ismerkednek, elegyednek beszédbe ismeretlenekkel. A ragadozók további támadási formáit részletesebben megismerhetjük Könyves Krisztina a Hintalovon Alapítvány oldalán megjelent cikkében.

A túlposztolás esete – sharenting

Havonta vagy néhány havonta pár fotó még hagyján, de amikor az ismerőseinket folyamatosan tájékoztatjuk arról, hogy a gyerek éppen mit eszik, mit játszik, miért sír, miért örül, az már egy igen súlyos probléma. Ennek a kifejezésére született meg 2012-ben a „sharenting” szó, mely az angol „sharing”, vagyis megosztás és a „parenting”, azaz gyermeknevelés megnevezések összevonásából jött létre.

A közösségi média túlhasználásának a hátterében több kiváltó ok is meghúzódhat. Előfordulhat, hogy a szülő azért oszt meg minden egyes pillanatot, mert mások is ezt teszik, és nem akar lemaradni vagy kimaradni ebből a soha véget nem érő körből, netalán versenynek tekinti ezt a nem igazán középponti és lényeges tevékenységet. Ez azért is súlyos probléma, mert eltereli a szülő figyelmét a gyerekéről és erősíti azt az érzést, hogy másoknak meg kell felelniük, így aztán elfelejtik értékelni a pillanat örömeit.

Gyermekekkel reklámozás

Az általunk taglalt kérdéskört tovább bonyolítja az, hogy a kismama influenszerek egyre gyakrabban használják fel gyermekük arcát hirdetési célokra. Mind a családi élet, mind a baba élete, mind a szülők hétköznapjai egybefonódnak a reklámpiaccal. A hirdetésekben szereplés hatásai több tényezőtől függnek, a baba életkorától, attól, hogy mennyire is van tudatában  annak, hogy úgymond „mihez adja a nevét”, vagy éppen mennyire magyarázzák el neki azt, hogy miben vesz részt. A híres online szereplők kezében alapvetően is több felelősség van, hiszen az ismertségük által emberek tízezrei követik nyomon az életüket nap, mint nap, amihez hozzájárul az, hogy kaphatnak, mind a viselkedésükre, mind a megjelenésükre hideget – meleget. Így kisbabájukról is alkothatnak negatív vagy pozitív véleményt, melyet nem restellnek kifejteni a kommentszekcióban.

Hódi Pamela éppen ezért döntött úgy, hogy lányáról, Natasáról készült fotói alatt kikapcsolja a hozzászólási lehetőséget, melyet egy Instagram posztban jelentett be követőinek. Bármit is tesznek, nem marad visszhang nélkül, nemtetszést válthat ki az is, ha egyáltalán nem és az is, ha megállás nélkül a kétcopfos fogatlan mosolyok állnak oldalaik középpontjában. Tóth Gabi nemrég bejelentette, hogy kisbabáját ritkán fogja szerepeltetni a közösségi médiában, melynek következtében több, mint ezer ember nyomott rá a kikövetésre.  Rajongói hirtelen meg lettek fosztva attól a kiváltságtól, hogy a nyilvános életet élő család privát hétköznapjaiba bepillantást nyerjenek, amihez csecsemőjük volt a kulcs.

A lehetséges arany középút

Természetesen nem lehet megtiltani azt, hogy gyermekeink kedves pillanatait megosszuk, hiszen ők mind hozzánk, a mi életünkhöz tartoznak és a legnagyobb jóindulattal kívánjuk kifejezni azt, mit jelentenek számunkra. Néhány apró odafigyeléssel pedig ezt gond nélkül megtehetjük. Dr. Gyurkó Szilvia gyermekjogász egy csokorra való tanácsot sorakoztatott fel. Gondoljuk át, mit posztolunk, azt is, hogy hogyan!

Sokan állítják be a képeket úgy, hogy apróságuk arca egyáltalán nem, vagy éppen távolról látszik, így próbálják személyiségüket megóvni. Ezt már egyre több híresség is alkalmazza, köztük Pál Dénes énekes, akinek kislánya orcája követői számára ismeretlen.  Természetesnek tűnhet, de mindenképp kerüljük a meztelen bébi fotókat is. Létrehozhatunk akár olyan csoportokat, ahol csak szeretteinknek engedünk betekintést csemetéink intim pillanataiba. Az is fontos, hogy a lehető leghamarabb bevonjuk őket a képek posztolásának folyamatába. Kérdezzük meg, tetszik-e nekik a megosztani kívánt tartalom (habár ahogy idősödnek, nagy valószínűséggel már más véleményen lesznek), és ami a legfontosabb, nagy odafigyeléssel készítsük fel őket a tudatosan megfontolt internethasználatra.

Képek forrása: Unsplash