Egy kattintás és megmutatom, ki vagyok

2020.12.11 • Legfrissebb, Szakújságírás • Szerző:

Az internet nemcsak a munka, a szórakozás és a társadalmi élet új platformjává vált, hanem azt is átformálta, hogyan tekintünk magunkra és másokra. Ebben döntő szerepet játszik a közösségi média, ahol profiljainkon keresztül egyfajta online identitást építünk fel. A leginkább érintett csoport az éppen felnövekvő generáció, amelynek tagjai digitális bennszülöttként a legnagyobb otthonossággal osztanak meg tartalmat magukról, egyidőben akár számos platformon. Ebben az életszakaszban az önmegismerés és identitás kialakítása hatalmas szerepet játszanak.

Hogyan hat erre az online szféra folyamatos jelenléte? Valóban igaz, hogy az interneten önmagukat levetkőzve bárkivé és bármivé válhatnak a felhasználók? Miképpen alakítjuk digitális profiljainkat, milyen lehetőségekkel találkozunk, és milyen korlátokba ütközünk az online önreprezentáció során?

Az identitáskeresés pszichológiája 

Erik Erikson óta tudjuk, hogy minden életszakasznak megvan a maga krízise, amivel mindenkinek meg kell küzdenie. A kamaszkor időszakában az identitásunk kialakítása jelent komoly kihívást. Ekkor kell a gyerekkori tapasztalataink közé beilleszteni az újonnan megélt szerepeinket, ezáltal egységes képet kialakítani magunkról. Identitás alatt értjük a motivációink, képességeink, személyes múltunk és hitünk egységes szerveződését, amelynek fontos részét képezik korábbi alapos megfontolás után hozott döntéseink és elköteleződéseink a munkánkat, ideológiánkat és társainkat illetően.

Az önkeresés legfőbb eleme az exploráció. Ennek egyik része, hogy felfedezzük és kipróbáljuk a különféle lehetőségeket, egyfajta kísérletezési fázis ez. Gondoljunk arra, amikor kamaszként azon tépelődtünk, mik akarunk lenni, ha felnövünk, hogyan próbálgattuk magunkat az egyes szerepekben. Ezt a fázist követi egyfajta átértékelési időszak, ez egy belső folyamat, melyben fontos szerepet játszanak a másoktól kapott visszajelzések is. Végezetül vagy elköteleződünk döntésünk mellett, vagy elvetjük és folytatjuk az explorációt.

Az internet mint a lehetőségek tárháza

A való életben elkezdhetünk egy új hobbit, netán egy másik csapatnak szurkolni, bizonyos jegyeinket viszont nem tudjuk megváltoztatni. Ezzel szemben az interneten számos kontextusban megmutathatjuk magunkat, ami lehetőséget ad egy teljesen újfajta önreprezentációra. Akár a semmiből felépíthetnénk egy teljesen új online identitást, melynek minden egyes paraméterét mi állítanánk be személyesen.

Erre a gondolatmenetre építenek a korai elméletek, melyek szerint az internet egyfajta “identitás játszótér”,  ahol teljes szabadságunk van a személyes explorációra, önmagunk próbálgatására. Itt azzá válhatunk, akivé csak szeretnénk, olyanok lehetünk, amire a való életben mindig is vágytunk. A különféle digitális platformokon kapott visszajelzések alapján azt is eldönthetjük, melyik tulajdonságot építsük be az offline identitásunkba. Ez azt is jelenti, hogy egyidőben több, akár egymástól teljesen eltérő identitást is kialakíthatnánk.

Fontos kihangsúlyozni, hogy ezen elméletek leginkább anonim oldalak vizsgálata alapján születtek, mint amilyenek az MMORPG (masszívan többjátékos online szerepjátékok) típusú játékok, illetve a chat szobák. Ezeken a felületeken a felhasználók sokszor szabadabban fejezik ki magukat, hiszen a partnerek egy felhasználónéven kívül gyakran semmit nem tudnak a másikról.


A szabad kísérletezés korlátai

A korábban említett elméletek szerint az interneten képesek vagyunk egymástól eltérő és független énreprezentációkat megjeleníteni. Az ezek közti folyamatos ugrálás során mi magunk is elveszhetünk számtalan énünk között. Egy olyan összezavarodott állapotba kerülhetünk, melyben egyszerűbbnek látjuk nem foglalkozni a kérdéssel, kik is vagyunk valójában és mivé szeretnénk válni a jövőben.

Természetesen mindenkinek többféle arca van, például mindenki kissé másképpen viselkedik különböző társaságokban. Azonban egy egészséges identitás kialakításához nélkülözhetetlen, hogy mindezeket az oldalainkat egy koherens énképbe tudjuk sűríteni. Ezzel az alapvető emberi törekvéssel megy szembe az az elképzelés, melyben egyszerre egymásnak ellentmondó közösségi profilokat alakítunk ki.

A 2010-es évekbeli interjús kutatások arra mutattak rá, hogy a többség célja az identitással való kísérletezés helyett inkább önmaguk bemutatása a közösségi média platformokon keresztül. A résztvevők beszámolóik során azt hangsúlyozták, hogy ugyanannak az embernek érzik magukat mind az offline, mind az online térben.

A digitális önreprezentálás, ami mindannyiunk életében többé-kevésbé jelen lévő kérdés, számos nehézségbe ütközik. A továbbiakban azt járjuk körbe, milyen hatások befolyásolják ezt, illetve milyen problémákkal találkozhatunk online identitásunk építésekor.

A barátok meghatározó szerepe

Bizonyos identitáselméletek, amelyek többek között Erving Goffman nevéhez kapcsolódnak, azt hangsúlyozzák, hogy az énünk interakciók sora által születik meg. Vagyis az, ahogyan magunkra tekintünk, nagyban függ attól, mit gondolunk, mások hogyan látnak minket. Mindez a kamaszok helyzetén keresztül szépen kirajzolódik. Ahogyan éppen válnak le a szülőkről új referencia közeget keresve, egyre erősebben támaszkodnak a kortársaik véleményére. Ebben a korban egy baráti visszajelzés sokszor sokkal nagyobb súllyal bír, mint egy felnőtté.

Ez nincsen másképpen az interneten sem. A legtöbb általunk használt közösségi média oldalon, mint amilyen a Facebook, az Instagram vagy a Twitter, az offline barátaink alkotják a közösségi hálónk nagy részét. Így folyamatosan látják és figyelik, ki mit posztol magáról. Ők azok, akik a legnagyobb nyomást gyakorolják ránk abban, hogy önmagunkat adjuk és hitelesek maradjunk a digitális térben. Mivel közel állnak hozzánk, ők őszintén megmondják, hogyha nagyon hamisnak tartják a tartalmainkat. Ezáltal mindannyiunkban kiépül egyfajta felelősségérzet, hogy felismerhetőek maradjunk a közösségi oldalakon lévő profiljainkon.

Miben vagyunk mások a neten és a való életben?

A korábban kifejtett hitelességre törekvés, illetve társaink befolyása nem zárja ki, hogy szabadon szűrjük megosztandó tartalmainkat. Ez az egyik leghatásosabb eszközünk, mellyel tetszetőssé varázsolhatjuk online identitásunkat. Azáltal hogy szabadon döntünk, mely oldalunkat emeljük ki és melyiket hagyjuk ki, kialakíthatunk egyfajta polírozott képet önmagunkról. Igyekszünk a legjobb oldalunkat mutatni, és ezáltal befolyásolni a másokban rólunk formálódott képet.

Van az internetes oldalaknak egy olyan tulajdonsága, ami lehetőséget ad némi explorációra, melynek hatására sokszor másképpen viselkedünk online és offline. Ez a vizuális anonimitás, vagyis annak az érzete, hogy láthatatlanok maradhatunk. Sok a való életben zárkózott ember számára az online barátkozás egyik nagy előnye, hogy sokkal gátlástalanabbul, szabadabban képesek így kifejezni magukat. Ennek az egyik oka, hogy a közvetlen kommunikációnak olyan fontos elemei, mint a nem verbális jelek kiszűrődnek a beszélgetésből. Nem kell attól félni, hogy egy bensőséges információ megosztása után társunk ítélkező arca fogad minket.

Ám ennek a típusú inkoherenciának is lehetnek negatív hatásai. Egy mélyinterjús kutatás kimutatta, hogy sokan becsapva éreznék magukat, ha felfedeznék, hogy barátjuk egy internetes portálon sokkal szociálisabban viselkedik, mint a való életben velük szokott. Így ez a fajta kétoldalú önkifejezés hosszú távon baráti kapcsolataink meggyengüléséhez vezethet.


Összekapcsolódott világ

Mind az online és offline térben komoly kihívást jelenthet megtalálni az arany középutat a valódi és az ideális énünk között. Ennek a feszültségnek a leküzdésére alkalmazott stratégiát nevezte Jenny L. Davis szelf-triangulációnak. Az ő értelmezésében erre a problémára megoldást adhat, ha összekapcsoljuk az identitás kialakítását és bemutatását a fizikai és digitális térben. Ennek első foka a két szféra közötti kölcsönhatás kialakítása. Ez történik például, amikor egy buliban vagyunk, és az emberek elkezdenek vidám hangulatú képeket készíteni azzal a céllal, hogy kiposztolják őket. Ám fordított irányban is működik, például amikor azért megyünk el egy programra, mert láttuk, hogy barátaink bejelölték a Facebook-on, hogy ott lesznek. Számtalan hétköznapi esetet hozhatunk fel példaként, ami jól bizonyítja, mennyire összefolynak az életünknek a különböző színterei.

Az online és offline önbemutatás összekapcsolásának a második foka, amikor szándékosan azzal a céllal teszünk valamit, hogy az jól mutasson a profilunkon. Davis beszámolók alapján arra jutott, hogy a legtöbben tagadják, hogy alkalmaznák ezt a módszert, azonban egyetértenek abban, hogy mások igenis gyakran csinálják. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a fajta célzottan megelőző cselekedet része a mindennapjainknak. Azonban nagyon erős negatív megítélést társítunk hozzá, ezért magunknak sem valljuk be, ha mi is így cselekszünk.

Elvárások kereszttüzében

Eddig csak arról esett szó, hogy mi miképpen mutatjuk be magunkat a közösségi médián keresztül. Azonban ezen oldalakon mások is megoszthatnak hozzánk kapcsolódó tartalmakat. Ez problémát okozhat, mivel az online térben olyan köreink találkoznak, akik a való életben sosem. Vegyünk példának egy harminc éves angol tanárt, akinek ott van a családi köre, a kollégák és diákok köre, illetve a barátok, akikkel péntek esténként foci meccset néz. Mindegyik szerepéhez más és más elvárások tartoznak. Ezért ha az egyik barátja kirak róla egy bulin készült képet, azt látni fogja az iskola igazgatója is, akiben ezáltal egyik pillanatról a másikra megváltozhat, mit gondol az alkalmazottjáról.

Ezt a hatást tovább erősíti az a kutatások által kimutatott jelenség, miszerint a mások által rólunk megosztott tartalmakat hitelesebb forrásként kezelik társaink, mint a saját posztjainkat. Vagyis amikor valakinek a profilját böngésszük, az ilyen képeknek kiemelt jelentőséget szentelünk. Hiába próbáljuk megszűrni ezeket a tartalmakat, sokszor lehetetlen megfelelni minden csoportunk által felállított elvárásnak. Ezeknek az ütközése pedig komoly dilemmákhoz vezethet az énképünk tekintetében.

Megegyező probléma, eltérő megoldások

Az internetes platformok tárháza komoly kihívások elé állított mindenkit, legfőképpen azokat a kamaszokat, akik éppen az énkeresés folyamatában vannak. Sokszor a több lehetőség és szabadság nagyobb nehézségekkel jár együtt. Ezzel mi, digitális fiatalok is naponta szembesülünk, miközben egyszerre próbálunk önmagunk maradni, a legjobb énünket mutatni a profiljainkon, és megfelelni a számos egymásnak gyakran ellentmondó elvárásnak.

Sokszor ítélkezünk, ha valaki folyton filterezett képeket oszt meg magáról, ugyanakkor azt sem tartjuk normálisnak, ha valaki csak passzív használója a közösségi portáloknak. Valójában mindannyian csak próbáljuk a legjobb utat megtalálni önmagunk számára. A cél közös: felfedezni kik vagyunk, és ezt hogyan tudjuk másoknak megmutatni.

Kiemelt képek forrása: Pixabay
További képek: Pixabay, Unsplash

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , , ,

Send this to a friend