Január közepén még olyan hírek terjedtek, miszerint a megjelenés előtt álló módosított Nemzeti Alaptantervből a mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgy eltűnik, a műveltségterülettel kapcsolatos ismeretek, képességek fejlesztésére a többi tantárgy keretei között kerül sor. A tervvel kapcsolatos fenntartások viszonylag lassan jutottak el a szélesebb nyilvánossághoz, és főként az óraszámukat féltő tanárok, tanárképzésben hallgatók aggodalmaira fókuszáltak. E valós félelmek mellett azonban lényeges problémaként körvonalazódnak a tanulókat érintő hátrányok, melyek a médiaműveltség fejlesztésének elsorvasztásából következnek. Nem tudni, hogy a tiltakozásnak volt-e hatása arra, hogy a múlt pénteken megjelent NAT-ban végül mégiscsak helyet kapott a tantárgy, vagy legalábbis valami, ami abból maradt.

Hamar munka ritkán jó

A módosított Nemzeti Alaptantervben két és fél oldal jutott a mozgóképkultúra- és médiaismeret tantárgyra. Rövidsége ellenére a szöveg meglepően inkoherens és strukturáltsága is inkább csak látszólagos. Nem nehéz észrevenni, hogy egy meglévő anyaghoz nyúltak hozzá, vélhetően az utolsó pillanatban, gondosan alkalmazkodva a megrendelő ideológiai elvárásaihoz. Például találunk a szövegben olyan nemzeti identitással kapcsolatos betoldást, mely nyelvtanilag sem kapcsolódik az adott bekezdés többi részéhez.

A szerkezeti és metodikai problémák leginkább a 2012-es NAT-tal összevetve szúrnak szemet. A nyolc évvel ezelőtti alaptantervben az Alapelvek, a Fejlesztési feladatok és a Közműveltségi tartalmak egymásra épülő, áttekinthető rendszert alkottak. Például a tartalmak között jól elváltak egymástól a mozgóképkultúrával (a média kifejező eszközei) illetve a médiaismerettel (a média társadalmi szerepe, használata) kapcsolatos elemek. A 2020-as NAT-ban ennek nyomát sem látjuk. Az Alapelvek, célok (ezen belül: a tantárgy tanításának speciális jellemzői), a Fő témakörök, illetve a Tanulási eredmények alig kerülnek közös nevezőre. Ami benne van az egyikben, az nem mindig van benne a másikban.

Oktatási célként fogalmazódik meg például, hogy a tanulónak ismernie kell az európai és magyar filmművészet alkotásait, ám a fő témaköröknél már csak a magyar film története szerepel, az elvárt eredményeknél is csupán arról van szó, hogy a tanuló „Ismeri a magyar filmművészet főbb szerzőit, jellegzetességeit és értékeit.”

Az elvárt eredmények között szerepel, hogy a tanuló „rövid média-alkotások tervezése és kivitelezése révén szert tesz a különböző médiumok szövegalkotási folyamatainak elemi tapasztalataira”, ilyen témakör azonban nincs, egyedül a tantárgy tanításának specifikus jellemzői között jelenik meg az iskolaújság, vlog, blog, iskolarádió vagy online televízió működtetésének javaslata. Valamint az, hogy a tanuló okos eszközök segítségével képes audiovizuális tartalmakat alkotni – szigorúan csak a történelmünkhöz, nemzeti kultúránkhoz, illetve a Kárpát-medence természeti kincseihez kapcsolódóan. Kérdés persze, hogy milyen órakeretben történik mindez, merthogy erre a tanórákon nem lesz lehetőség, az biztos.

A következetlenséget illusztráló példákat hosszasan sorolhatnánk. Megkockáztatható, hogy a végső verzió nem médiaoktatásban jártas szakemberek munkája.

Változó arányok, változó hangsúlyok

Egyértelmű arányeltolódás történt a NAT szövegében a médiaismeret javára. A filmes ismeretek közül szinte csak a filmtörténet maradt meg, az is csonkán. A magyar filmtörténet indokolatlanul hangsúlyos, mintha a mozgóképoktatásnak nem lenne más célja. Az európai filmművészet itt-ott felsejlik, de említésre sem kerül, hogy volt, van filmművészet az USA-ban, Ázsiában vagy épp Latin-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában…

Ráadásul kritika nélkül közelít a magyar filmművészethez, homogén, magas színvonalú masszának tekintve azt. Teszi ezt a többi tantárgyhoz hasonlóan egyfajta, szűk nézőpontból: „A magyar filmtörténet klasszikusainak megismerése erősíti a tanuló nemzettudatát, segít megérteni az elmúlt évtizedek világát, szülei, nagyszülei gondolkodásmódját, szűkebb és tágabb környezetének múltját, bemutatja a társadalmi interakciókat, illetve azok lenyomatait.” Ez az elgondolás nem csak torz, hanem alapvetően téves is.

Ugyanakkor alig jelennek meg a mozgókép kifejezőeszközeivel kapcsolatos ismeretek. A NAT hét tanítandó témakört sorol fel, de csupán az utolsó kettő tartozik egyértelműen a mozgóképkultúrához, némi jóindulattal esetleg az ötödik is. Ennek némiképp ellentmond, hogy a tanulási szakasz végére érő tanulónak nemcsak filmtörténetei, hanem filmnyelvi és dramaturgiai ismeretekkel is rendelkeznie kell. A szöveg az elvárt tanulmányi eredményeket tizennégy pontban sorolja fel, melyek közül csak négy kapcsolódik filmes ismeretekhez.

Szemléletmód és a médiavilág értelmezése

A XXI. századi média világa egy nagy hegy, amit a tizenkettedik év végén meg kell mászni, lehetőleg a nemzeti identitás ösvényéről nem letévedve, mindvégig tudatosan, az úton leselkedő veszélyeket kerülgetve – nagyjából ilyennek láttatja a 2020-as NAT szövege a konvergens médiakörnyezetet.

Az alapelvek, célok között többször hivatkoznak a szerzők a fogyasztói magatartás tudatosabbá tételére, mintha a médiahasználatnak egyetlen más célja sem lenne, mint a fogyasztás. A médiát alapvetően az egyénre gyakorolt negatív hatások felől szemléli. A média tehát egy velünk szemben álló, alapvetően intézményesült jelenségként körvonalazódik. Szó sincs arról, hogy a használók miként alakítják, hogyan veszik birtokba és használják saját igényeik szerint játékra, tanulásra, szórakozásra, vagy más egyébre.

Ugyanakkor örvendetes, hogy a szövegben megjelenik az érzelmi nevelés fontossága, a vitakultúra fejlesztése, a médiaetikai problémák bemutatása, vagy a személyiségi jogi kérdések oktatásának jelentősége. Ám ezek az elemek a specifikus jellemzőket felsoroló, viszonylag koherens szövegrészben szerepelnek, ami vélhetően az alapszöveg volt.

A médiaoktatás és a többi tantárgy kapcsolata

Nagy ellentmondása a NAT-nak, hogy a mozgóképkultúra- és médiaismeret továbbra is a művészetek tanulási területen belül szerepel, miközben a belső hangsúlyok a művészeti nevelésről a társadalomismereti tartalmak felé tolódtak. Az oktatási kormányzat szerint a médiaismeret tanulásának alapvető célja a felelős, a családjáért és nemzetéért tenni akaró állampolgárrá váláshoz elengedhetetlen médiaműveltség megszerzése. E fontos és kiemelt célt követi a kulturális identitás mozgóképi alkotásokkal történő fejlesztése, illetőleg az esztétikai nevelés.

Ha komolyan vesszük a felsorolt célokat, akkor még nehezebb megválaszolni azt a kérdést, hogy miért csak a 12. évfolyamos (gimnáziumi) tanulók kiváltsága az iskolai keretek között megvalósuló médiaműveltség-fejlesztés? A válasz persze nyilván az, hogy a folyamat más tanórákon már alsó tagozattól kezdődően elkezdődik. De nem igazolja ezt vissza, amit a médiaműveltséggel kapcsolatban a többi tantárgynál olvashatunk.

A módosított NAT mozgóképkultúra- és médiaismeretre vonatkozó része pont olyan, mint az egész: indokolatlanul túlideologizált, az elsajátítandó és feldolgozandó tananyag egyszerre sok és kevés. Kevés, mert a kortárs médiakörnyezet több fontos jelensége egyszerűen hiányzik. Ugyanakkor sok is, mert ami a célokból, specifikus jellemzőkből, témakörökből és elvárt eredményekből összeáll, ahhoz legalább háromszor ennyi óra lenne szükséges, hiszen a 12. évfolyam heti egy órája összesen 32 (!) tanítási órát jelent.

A felsorolt problémák ellenére örülnünk kell a tantárgy fennmaradásának. Innentől a médiatanárok feladata, hogy a szűkre szabott kereteket a fiatalok számára hasznos és érdekes tartalommal töltsék ki.

Kép forrása: Fortepan

Ha tetszett a cikk, ezt is olvassa el: Vajon tényleg a NER győzte le a médiaoktatást?