Lejárt a Médiatanács kilenc éves mandátuma, a médiatörvénynek megfelelően most kellett volna megválasztani a testület új tagjait. Cikkünkben bemutatjuk, hogy ez miért nem történt meg, valamint áttekintjük a Médiatanács elmúlt 9 évének működését.

Az elmúlt évtizedben a Fidesz médiapolitikájával szemben megfogalmazott kritikák egyik visszatérő eleme volt az egypárti, vagyis ellenzék nélkül működő Médiatanács. Az ötfős Médiatanácsot 2010 októberében választották meg, 9 évre. A tagok mandátuma hamarosan lejár, a médiatörvénynek megfelelően össze is ült egy eseti parlamenti bizottság, hogy jelölje az új Médiatanács tagokat. Az ellenzéki pártok meg is nevezték jelöltjeiket. A parlamenti bizottsági ülésen a Fidesz bejelentette, hogy nem állít jelölteket. Ezzel megakadályozta, hogy a parlament új tagokat válasszon a Médiatanácsba.

Miért nincsenek új Médiatanács tagok? 

A 2010-es médiatörvény szerint a parlament azokról a jelöltekről szavaz, akiket az eseti bizottság állít. Az eseti bizottságban első körben egyhangúlag kell dönteni a jelöltek személyéről. Ha a kormánypárti és az ellenzéki tagok nem tudnak egyhangúlag megállapodni a négy jelöltről, akkor a törvény szerint a második körben kétharmados többség kell a jelöléshez. Mivel az eseti bizottság tagjai ugyanolyan szavazati arányokkal rendelkeznek, mint az általuk képviselt parlamenti frakciók, a kormánypártok második körben az ellenzék megkerülésével, egyedül is állíthatnak jelöltet. Éppen ez volt 2010-ben a szavazás célja, és így jött létre annak idején az egypárti Médiatanács. A Fidesz azonban most nem azt a megoldást választotta, hogy a saját jelöltjeit az ellenzék nélkül áttolja a bizottságon. Azzal, hogy nem is állított jelölteket és nem szavazott a fideszes képviselő, eleve kizárta mind az egyhangú, mind a kétharmados döntést.

Ennek mi értelme? A médiatörvény határozottan kizárja a Médiatanács jelenlegi tagjainak újraválasztását. A Fidesz ezt az Európa Tanács felé tett engedményként írta bele a törvénybe. Ugyanakkor a törvény átmeneti rendelkezései (!) közé bekerül egy olyan mondat, amely szerint “a Médiatanács elnöke és tagjai megbízatása megszűnése időpontjának az újonnan megválasztott elnök és tagok megbízatásának kezdetét kell tekinteni”. Hiába jár tehát le októberben a jelenlegi tagok kilenc éves mandátuma, új tagok nélkül gyakorlatilag életük végéig hivatalban maradhatnak.

Igen ám, de mintha az ellenzéki pártok sem figyeltek volna a Médiatanács-tagok jelölésének további eljárási szabályaira. A médiatörvény ugyanis azt mondja, hogy abban az esetben, ha az eseti jelölőbizottság kétharmaddal sem tud négy jelöltet állítani – ez történt most -, akkor megszűnik a bizottság tagjainak mandátuma. A törvény alapján mindaddig ismétlődik a jelölőbizottság felállítása és megszűnése, amíg végül legalább kétharmaddal nem sikerül jelölteket állítani a Médiatanácsba.

Ez legalábbis látványos eszköz lehet az ellenzék kezében: hónapokon keresztül bemutathatja, hogy a Fidesz tudatos jogsértéssel újra és újra megakadályozza egy olyan médiahatóság felállítását, amelyben nem csak kormánypárti delegáltak nyomják a gombokat. A Fidesz nem szokott zavarba jönni a vállalhatatlan helyzetektől, de a 7-es cikkely szerinti eljárás alatt elég nagy nemzetközi nyomás nehezedne rá egy ilyen folyamatban. Az ellenzéki pártoknak tehát érdemes az elkövetkező hónapokban folyamatosan napirenden tartani a Médiatanács ügyét.

Mit csinált a Médiatanács 2010 óta? 

Az eljárásjogi kérdéseken túl érdemes azt is áttekinteni, hogy mi is a Médiatanács szerepe a mai magyar médiarendszerben és miért lenne fontos, hogy a testületnek legyen olyan tagja is, aki nem a Fidesz érdekeit képviseli. Az elmúlt kilenc évben nagyon kevés szó esett erről az intézményről, lényegében fekete dobozként működött. Senki nem tudta, hogy mi történik, a döntések eredménye ugyan megismerhető volt, de az nem, hogy ezek a döntések hogy születtek, milyen médiapolitikai elveket követ a testület. Márpedig a médiatörvény szerint a Médiatanács feladata, hogy „ellenőrzi és biztosítja a sajtószabadság érvényesülését”, illetve „javaslatokat dolgoz ki a magyar médiaszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan” (2010. évi CLXXXV. törvény 132§ (a) és (g)). Lett volna tehát bőven ok arra, hogy a Médiatanács hallassa a hangját, ehelyett azonban a tagok egyáltalán nem szólaltak meg a magyar nyilvánosságban. Mondhatjuk úgy is, hogy szótlanul végignézték a médiaszabadság felszámolását, de a helyzet ennél sokkal rosszabb, mert valójában a Médiatanács aktívan részt vett ebben a folyamatban.

A Médiatanács hatásköre, hogy szakhatósági állásfoglalással engedélyezze vagy megtiltsa a médiapiaci fúziókat. A Médiatanács gond nélkül engedélyezett minden olyan felvásárlást és összeolvadást, ami a kormányközeli szereplőket érintette, így alakulhatott ki minden korábbinál nagyobb médiakoncentráció Magyarországon. Érdekes módon két esetben úgy érezte a Médiatanács, hogy a tervezett fúzió sértette volna a média sokszínűségét. Először még 2011-ben két nagy külföldi lapkiadó, az Axel Springer és a Ringier fúzióját akadályozta meg, pontosabban kötelezte a feleket, hogy az összeolvadás engedélyezéséhez értékesítsék a portfóliójuk jelentős részét. Emiatt került a fél megyei lappiac és a Népszabadság Fidesz-közeli befektetőhöz, ma meg már pontosan tudjuk, hogy ez hova vezetett. Néhány évvel később, 2017-ben ismét úgy érezte a Médiatanács, hogy be kell avatkozni a piaci folyamatokba: ekkor az Magyar RTL Televízió Zrt. és a Central Digital Média Kft. összefonódását akadályozta meg, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az RTL ne erősíthesse meg a digitális üzletágát.

A Médiatanács egy másik emlékezetes döntése volt, hogy éppen a Mérték Médiaelemző Műhely beadványára válaszul zöld utat adott a folyamatos kormánypropagandának. A testület kimondta a teljesen nyilvánvaló politikai reklámokra, hogy azok társadalmi célú reklámok és ennek óriási jelentősége volt. Míg politikai reklámokat csak választás előtti kampányidőszakban sugározhatnának a rádiók és televíziók, a társadalmi célú reklámokra nem vonatkozik ilyen korlátozás, tehát ennek köszönhetjük, hogy 2015 óta folyamatosan fut a kormánypropaganda. Ez nemcsak a demokratikus nyilvánosságot torzította, hanem lehetővé tette, hogy a folyamatos kampányoknak köszönhetően a kormányközeli médiavállalatok közpénzből jussanak évente sokmilliárdos bevételhez. A Médiatanács még arra is hajlandó volt ennek érdekében, hogy teljesen szembe menjen a médiatörvénnyel, ami egyértelműen definiálja a politikai reklám fogalmát.

A Médiatanács hűségesen szolgálta a Fidesz médiapolitikai érdekeit a rádiós piacon is. Az elmúlt években jó eséllyel szereztek rádiós frekvenciát a kormánypárti oligarchák: egy ideig Simicska Lajos, majd utána Andy Vajna volt a rádiós pályázatok szinte állandó nyertese, a Médiatanács minden törvényes és törvénytelen eszközt bevetett, hogy a Fidesz érdekeit szolgálja. A legemlékezetesebb húzása kétségtelenül az volt, amikor a Klubrádiót jogszerűtlenül zárta ki egy pályázatból csak azért, mert a cég képviselője nem szignózta és nem látta el oldalszámmal a pályázati dokumentáció hátsó, üres oldalait.

Szintén a Médiatanács asszisztál a magyar közszolgálati médiarendszer teljesen átláthatatlan működéséhez. A médiatörvény szerint lenne dolga a testületnek a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, vagyis az MTVA gazdálkodásával, hiszen „Az Alap pénzügyi forrásaival kapcsolatos támogatáspolitikát, az Alap üzleti tervét és éves beszámolóját a Médiatanács fogadja el.” (2010. évi CLXXXV. törvény 136§ (10)). Ennek ellenére a Médiatanács soha, semmit nem tett azért, hogy a közmédia működése átláthatóbb legyen: az MTVA úgy költ el évi közel 93 milliárd forintot (2019-es költségvetési terv), hogy senki és semmi nem ellenőrzi az intézmény gazdálkodását. Mi már persze régóta tudjuk, hogy így van, de európai intézményeket még mindig meg lehet téveszteni azzal, hogy itt európai értelemben vett közmédia és európai értelemben vett médiahatóság működik.

Hosszan folytatható még a sor arról, hogy a Médiatanács tagjai milyen ügyekben adták nevüket, aláírásukat a magyar médiarendszer leépítéséhez és milyen sok ügyben nem szólaltak meg, amikor pedig elvárható lett volna. Néma maradt a Médiatanács, amikor a reklámadóval egyik napról a másikra avatkozott be a Fidesz a médiapiac működésébe, mint ahogy néma maradt akkor is, amikor KESMA megalakulásával az Európai Unió legkoncentráltabb médiapiaca alakult ki.

Most már tudjuk, hogy hiába telt el a kilenc év, nem várható pozitív változás a Médiatanács működésében. Belátható időn belül aligha kerül be a testületbe bárki is ellenzéki pártok delegáltjaként, a 2010-ben megválasztott tagok akár életük végéig ülhetnek a Médiatanácsban. Miközben Magyarország ellen zajlik a 7. cikk szerinti eljárás és vita folyik a jogállamisági kérdésekről, a kormánypárt bizonyította, hogy egyáltalán nem tiszteli a médiaszabadságot és nem tartja fontosnak a demokratikus játékszabályok betartását.

Disclaimer: Urbán Ágnes, a Mérték tagja a Párbeszéd kezdeményezésére az ellenzék egyik közös jelöltje volt a Médiatanács tagságra.

A cikk  a Mérték Médiaelemző Műhely oldalán jelent meg először.
Kép forrása: MTI