A képregényriport és határterületei I.

2020.01.29 • Legfrissebb, Szakújságírás • Szerző:

A hírlapi rajz több évszázados hagyományából is táplálkozva, de főként az önéletrajzoló graphic novel műfaji jellegzetességeiből merítve, az újságírói gyakorlat és a képregényrajzolás találkozásából jött létre a képregényriport, amely mind az észak-amerikai comicsban, mind a francia-belga(-svájci) bande dessinée-ben elterjedt az ezredforduló óta. Háromrészes cikksorozatunk a képregényriport (transz)médiaműfaját és a jelenségkör némely határterületét mutatja be.

A grafikus újságírás két tendenciája

A rajzolt vagy grafikus újságírás két, első pillantásra egymástól jól elkülöníthető tendenciáját érzékelhettük az utóbbi években. Az egyik annak az adatújságírásnak virágzása, amely adatvizualizációval, infografikákkal, számadatokkal, térképekkel dolgozik, illetve ezeket gyűjti vagy hozza létre. A számadatokat és infografikákat a sajtódiskurzus-elemzés hagyományosan objektivitás-effektusnak tartja (így tesz például Roselyne Koren könyve: Les enjeux éthiques de l’écriture de la presse et la mise en mots du terrorisme), tehát olyan eszköznek, eljárásnak, amely a tárgyszerűséget (vagy annak látszatát) hivatott kialakítani, megerősíteni, miközben a térképek, infografikák kulturálisan sem semleges konstruáltsága is nyilvánvaló. Az iskolarendszerek és a média által használt, forgalmazott, áramoltatott térképek kapcsán például joggal tehető fel a kérdés, hogy milyen érdekek, hiedelmek, világképek és mentális térképek állnak egy-egy térképes reprezentáció hátterében. A másik tendencia viszont éppen ellenkezőleg, a vállaltan szubjektív, véleményműfajnak tekintett hírlapi rajz „újrafeltalálása” és az újabb, szintén szubjektivitásával, az ábrázolthoz való viszony jelzésével kitűnő képregényriport népszerűbbé válása. Hangsúlyozottan az ábrázolthoz való viszonyulást is színre vivő véleményműfajokról van szó.

Francia nyelvterületen a grafikus újságírás e két típusa és használatuk ugyanakkor mutat hasonlóságokat. Időigényesek mind a létrehozó, mind a befogadó részéről – elidőzésre késztetnek, köszönhetően a lineáris olvasási szokásokkal részben szakító elvárásainak, a tabularitásnak, az oldal terében elhelyezett vizuális reprezentációnak. A képregényes újságírás, a jelölten szubjektív rajzolt riportok és az adatvizualizációval, infografikákkal az objektivitást is újragondoló adatújságírás egyaránt a grafikus újságírás, egyúttal az oknyomozó újságírás változatai. A hírek, aktualitások gyorsan pörgő, felsokszorozódó képeinek feldolgozhatatlansága helyett lehetőséget adnak a lassabb, elmélyültebb befogadásra.

A frankofón világ újságírása manapság bővelkedik atlaszokban. Számos jelentős politikai-közéleti lapnak vannak térképes kiadványai a Le Monde diplomatique-tól a Le Monde-on át a Courrier internationalig, és 2010-től létezik saját folyóirata is a térképes újságírásnak, a Carto. Ugyanez igaz a rajzolt újságírás képregényes változatára is. Képregényriportok jelentek meg meghatározó lapokban: Le Temps, Courrier international, Libération, stb.), és politikai-közéleti lapoknak is lettek képregényes kiadványai (ilyen pl. Le Monde diplomatique en bande dessinée). Az ezredforduló után létrejöttek képregényriportra specializálódott periodikák, folyóiratok is: a La Lunette (2003–2006), a XXI (2008-tól), a La Revue Dessinée (2012-től). Mind a térképes, mind a képregényes újságírásnak vannak immár televíziós (például az Arte német-francia csatornán) és internetes változatai is. Párhuzamba állíthatóak a térképes és képregényes újságírói kiadványok abból a szempontból is, hogy egyaránt gyűjtésre és archiválásra kínálkoznak, miközben tematikájuk révén is a jelen, vagy legalábbis a közelmúlt aktualitásaihoz kapcsolódnak.

A képregényriport mint (transz)médiaműfaj

Bár a hírlapi rajz több évszázados hagyományából is táplálkozva, de főként az önéletrajzoló graphic novel műfaji jellegzetességeiből merítve (és bizonyára a műfaj sikerességének hatására is), az újságírói gyakorlat és a képregényrajzolás találkozásából jött létre a képregényriport, amely mind az észak-amerikai comicsban, mind a francia-belga(-svájci) bande dessinée-ben elterjedt az ezredforduló óta.

A műfaj elismertetésében és intézményesülésében kulcsfontosságú volt Joe Sacco nagyhatású, 1993-as Palesztina (Palestine) című riportkönyve. A máltai származású amerikai egyesült államokbeli képregényriporternek a Közel-Keletről és a délszláv háborúról szóló tudósításainak hatástörténete révén kanonizálódtak a műfaj bizonyos jellegzetességei. Sacco alkotásai, bár megőrzik a riporthagyományból az autentifikáló eljárások egy részét, köztük a valós térre és időre vonatkozó utalásokat, de látványosan szakítanak az újságírói objektivitás követelményével (illúziójával-hiedelmével..?). A szerző-elbeszélő-főszereplő, tehát bizonyos értelemben önéletrajzoló riporter belerajzolja magát az elbeszélésbe, szereplőjévé, résztvevőjévé is válik a történéseknek. Reflektál a terepen szerzett benyomásaira, tapasztalataira, érzéseire, valamint saját kulturális hátterére, élettörténeti előzményeire. Ez utóbbi jellegzetesség is a képregényriportot az önéletrajzolásokhoz kapcsolja. Megfigyeli, láttatja, néhol kommentálja a mindennapi élet történéseit, képszövegeiben „színre viszi” a helyiekkel folytatott beszélgetéseit is. A képregényriport létrehozása egyszerre feltételez újságírói és képregényrajzolói munkát és képességeket, ráadásul az önéletrajzolói, egyúttal a saccói hagyomány követése esetében ugyanazon személytől. Egy előadásában Patrick Chappatte képregényriporter számolt be arról, hogy munkája a terepen a hagyományos riporteréhez hasonlatos: feljegyzéseket és interjúkat készít, fényképez.

A svájci frankofón újságíró, hírlapi rajzkészítő és szakmai identitásvállalása szerint főként képregényriporter Patrick Chappatte munkássága jól mutatja a rajzolt riport műfajának különböző médiaközegekben való megjelenését, mondhatni „transzmédiagenitását” (Philippe Marion médianarratológiájával szólva), azaz a képességét, alkalmasságát az eltérő médiaközegekben való szétterjedésre. Patrick Chappatte több, mint harminc képregényriportot készített, amelyeket a BD Reporter. Du „printemps arabe” aux coulisses de l’Élysée 2011-es könyvében és különböző svájci, olasz, francia és amerikai egyesült államokbeli lapokban jelentetett meg rendkívül változatos témákban és helyszínekről, Nairobi bádogvárosától a francia elnöki palotán és a guatemalai drogbűnözők világán át a dél-libanoni aknamező szomszédságában lakók által megélt mindennapi élet bemutatásáig. A bdreportage.com, illetve graphicjournalism.com elnevezésű kétnyelvű honlapján olvashatóak a svájci Le Temps-ban publikált munkáinak webes adaptációi, és a dél-libanoni riportjának televíziós változata is. A rajzoló felettébb optimista, bizakodó és elkötelezett, ugyanakkor olykor stand-up elemektől sem mentes, TED-es ismeretterjesztő előadásai – szintén francia és angol nyelven – bemutatják a képregényriport műfaji jellegzetességeit, és a mediatikus szétterjedésben rejlő lehetőségeket, miközben nem kevesebbet sejtetnek-ígérnek, mint az újságírás megújításának lehetőségét.

Patrick Chappatte munkái viszont nem regényszerű, hosszabb elbeszélések – eltérően Joe Sacco olyan meghatározó, műfajalapító alkotásaitól, mint a Palestine (1994 és 1996, egy kötetben 2001), a Goražde (2000) vagy a The Fixer (2003). Vannak frankofón példák is hosszabb és éppen ezért is leginkább könyvhordozóra alkalmas képregényriportregényre. Ilyen az a képregényriport is, amelynek az a különlegessége, hogy kitüntetett szerepbe helyezi a fényképet és a fotóriporter anyagait: az afganisztáni témájú és a fotó-, valamint rajzolt képregény megoldásait ötvöző Le photographe (A fotográfus, 2003-2006, egy kötetben 2008), Emmanuel Guibert, Didier Lefèvre és Frédéric Lemercier műve, amelyben a fotóriporter munkáit rajzolt képregényes közeg keretezi. A fotográfus ugyanakkor a képregényriport műfajnak egy, az önéletrajzolásoktól eltávolodó irányát is kijelöli. Éppen az újságírói, rajzolói, forgatókönyvírói, fotográfusi, bizonyos esetekben színezői stb. készségek sokfélesége, amelyeket az igényes képregényriport megalkotás kíván, kedvezhetnek a kollektív műhelymunkának is.

Kiemelt kép: Patrick Chappatte BD Reporter. Du „printemps arabe” aux coulisses de l’Élysée  c. könyvének borítója

A cikk az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

 

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Send this to a friend