A 2018-as magyarországi parlamenti választásokra a médiarendszer átalakításával, a gyűlölködő és félelemkeltő propaganda terjesztésével, valamint a kritikus média szabotálásával és hiteltelenítésével a Fidesz-kormány olyan helyzetet teremtett, amelyben az ellenzéki álláspontok a választók jelentős részét el sem érték, és amelyből teljes mértékben hiányzott az ország jövőjét érintő kérdésekről folytatott érvelő, racionális vita. Nyilvánvalóan nem a torz médiarendszer és kommunikációs környezet volt a Fidesz újabb, kétharmados parlamenti többséghez vezető győzelmének egyetlen oka, de a mindenhonnan akadály nélkül áramló, közpénzből finanszírozott propaganda, illetve az ellenzék elhalkítása nélkülözhetetlen eszköz volt az illiberális hatalom bebetonozásához. A Fidesz politikai előéletét kevéssé ismerő megfigyelők gondolhatták azt, hogy ez a győzelem végre tényleg elvezet a sokszor beharangozott, de mindig elnapolt konszolidációhoz. Ez abban az értelemben biztosan nem következett be, hogy a Fidesz változtatott volna a hatalomkoncentrációt erősítő politikai eszköztáron. Legfeljebb annyiban látunk konszolidációt, hogy a kormánypárt körüli gazdasági érdekkörök valamelyest átrendeződnek. Annyira, hogy az irányításuk könnyebb, a fenntartások olcsóbb legyen. Ez a fajta konszolidáció a leglátványosabban éppen a médiapiacon zajlott le, létrehozva egy, a médiapiac minden szegmensét és a közönség minden csoportját lefedő médiaszörnyet.

A Simicska-birodalom vége

A parlamenti választásokat követő időszak meglehetősen eseménydús volt a médiapiacon. A választások másnapján tulajdonosa megszüntette az egyetlen konzervatív, de kormánykritikus napilapot, a Magyar Nemzetet, és leállította a szintén jobboldali és kritikus hírrádióját, a Lánchíd Rádiót. E médiumok tulajdonosa az a Simicska Lajos volt, aki 2014-ig a Fidesz gazdasági ügyeit intézte, és aki az építőipar mellett a médiában is lényegében egyetlen szereplőként irányította a Fidesz-közeli piaci érdekeltségeket. Médiabirodalmának része volt egy országos napilap és egy hetilap, az egyetlen ingyenesen terjesztett politikai napilap, egy jobboldali hírtelevízió, a monopol helyzetben lévő országos kereskedelmi rádió, egy országos lefedettségű jobboldali politikai talk-rádió, valamint a legnagyobb kültériplakát-cég. 2014-ig a Simicska-birodalom minden tagja feltétel nélkül lojális volt a Fideszhez és az Orbán-kormányhoz.

2017-ben az is kiderült, hogy Simicskának vételi (opciós) joga van a legnagyobb kritikus hírportálra, az Index.hu-ra. E jogával élt is, de hogy a portál függetlenségét ne lehessen kétségbe vonni, és ne legyen könnyű felvásárolni se, a tulajdonosi jogokat Simicska egy alapítványra ruházta, amelynek kurátora a portál korábbi ügyvédje lett.

A 2014-es parlamenti választások után azonban a tulajdonos és Orbán Viktor miniszterelnök között komoly konfliktus alakult ki, valószínűleg részben Simicska túl nagyra nőtt hatalma, részben Orbán egyre nyíltabban oroszbarát és populista politikája miatt. A Simicska-birodalom egyes tagjai megszűntek, illetve új tulajdonoshoz kerültek, de a megmaradt médiumok, elsősorban a Hír TV, a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió a kormánykritikus nyilvánosság meghatározó szereplői lettek. E médiumok egyre inkább a szélsőjobboldali pártból konzervatív néppárttá válni próbáló Jobbikot támogatták.
A 2018-as választási eredmény Simicska számára is óriási vereség volt, ami a médiabirodalom és a még megmaradt gazdasági érdekeltségek felszámolásához vezetett. 2018 júliusában Simicska minden vállalkozását eladta, ezek több lépésben a Fidesz jelenlegi gazdasági köreihez kerültek. A médiabirodalom még működő tagjai egyik napról a másikra a kormány kritikusaiból ismét annak hűséges támogatói lettek. A Hír TV-ben Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője ezt úgy összegezte, hogy a Hír TV ezzel visszatért a gyökerekhez.

A politikai média új ökoszisztémája

Ugyanakkor a 2014 és 2018 közötti időszakban a Fidesz éppen azon dolgozott, hogy a Simicska-birodalom helyett felépítse az új Fidesz-hű médiabirodalmat. Ez az építkezés azonban kifejezetten azt az utat követte, hogy sok szereplő kezébe kerüljön egy vagy néhány médium, és ne jöhessen létre a Simicska-birodalomhoz hasonló gazdasági és politikai erőközpont. Ennek az időszaknak több meghatározó szereplője volt. Andrew Vajna lett a második legnagyobb országos kereskedelmi televízió (TV2), egy országos kereskedelmi rádiós hálózat (Rádió 1) és néhány megyei lap tulajdonosa, és az ő érdekeltségi körébe került közvetve a 2018-ban indult új országos kereskedelmi rádió is. Liszkay Gábor, a Simicska-birodalom egyik korábbi vezetője indíthatott új országos politikai napilapot (Magyar Idők), és az ő érdekeltségébe tartozott egy új kormánybarát politikai talk-rádió (Karc FM). Később ő lett Mészáros Lőrinc médiacégnek a vezetője, majd a Fidesz-média újabb jelentős átalakításának irányítója. Heinrich Pecina lett az Axel-Springer és a Ringier korábbi lapjainak tulajdonosa. Ő volt az, aki 2016. októberében váratlanul bezárta a legnagyobb és egyúttal kormánykritikus napilapot, majd néhány héttel később eladta médiaérdekeltségeit Mészáros Lőrincnek, Orbán Viktor gyerekkori barátjának, aki mára az ország leggazdagabb embere lett. Mészáros fokozatosan felvásárolta a teljes megyeilap-piacot, kiadója lett számos magazinnak, működtette az Echo TV-t, megszerzett néhány helyi rádiót. Habony Árpád, Orbán Viktor politikai kommunikációs tanácsadója adta ki a Simicska-féle Metropol helyébe lépő, ingyenesen terjesztett napilapot, a Lokált. Habony médiacége működtette továbbá a 888.hu hírportált, és Habony volt az, aki Szlovéniában és Macedóniában is megjelent médiapiaci befektetőként, a magyarországihoz hasonló hangvételű politikai médiumok tulajdonosaként. A korábban a Magyar Telekom (Deutsche Telekom) tulajdonában lévő, az Index.hu mellett a legnagyobb eléréssel működő hírportál, az Origo.hu a Magyar Nemzeti Bank fiának tulajdonába került. A korábban mértékadó gazdasági hetilap, a Figyelő a Fidesz emlékezetpolitikai felelőse, Schmidt Máriához került. A bulvárlapok, az online hírportálok piacán és más médiapiacokon további Fidesz-közeli tulajdonosok jelentek meg.

Ennek az új politikai médiaökoszisztémának a felépítése ugyanazokra az eszközökre támaszkodott, amelyekkel korábban a Simicska-birodalom is létrejött és megerősödött: korlátlanul rendelkezésre álló állami hirdetések és más állami finanszírozási források, a médiahatóság által bőkezűen osztogatott rádiós frekvenciák, kizárólag a kormányhű médiával megosztott információk, a kritikus médiumok és újságírók lejáratása.

A tagolt tulajdonosi struktúra egyáltalán nem volt akadálya annak, hogy a Fidesz-közeli médiumok a kormányzati üzenetek közvetítésében vagy éppen a lejárató kampányokban gördülékenyen együttműködjenek. A tulajdonosok és a szerkesztőségek egymással folyamatosan egyeztettek, gyakran szó szerint azonos tartalmakat közöltek, amelyeket egyes esetekben eleve készen kaptak a politikai megrendelőktől.

Ugyanakkor ennek a tagolt struktúrának a fenntartása nagyon sokba került. Az egyes tulajdonosokat a politikai lojalitás mellett saját gazdasági hasznuk is motiválta. A rendszer egészének fő finanszírozási forrásai az állami hirdetések voltak. A kormány a folyamatos propaganda-kampányokon keresztül, illetve az állami tulajdonban lévő vállalatok – sokszor teljesen értelmetlen, valódi gazdasági célt nem követő – hirdetésein keresztül minden évben 25-30 milliárd forint közpénzt költött el a Fidesz-közeli médiában. 2018-ban már az állam, lett a magyar reklámpiac legnagyobb megrendelője. A Fidesz-média finanszírozására költött közpénz összegéhez teljes egészében hozzászámolhatjuk a magyar közszolgálati média finanszírozását – évi 70-90 milliárd forint –, mivel annak csatornái semmiféle közszolgálati tájékoztatási funkciót nem töltenek be, hanem a kormány leghűségesebb szócsöveként működnek; a választási kampány során például a televízió reggeli műsorába mindaddig egyetlen ellenzéki képviselőt vagy jelöltet nem hívtak meg, amíg erre bírósági ítélet nem kötelezte őket.

A cikk második része ide kattintva olvasható.

Kép forrása: Pixabay