Mérhető-e a kormányzati propaganda hatása?

2020.06.24 • Legfrissebb, Média és politika • Szerző:


A Politikai Propaganda Indikátor egy fontos kísérlet ennek a kérdésnek a megválaszolására. Az indikátor azt vizsgálja, hogy a közönség mekkora része találkozott a kormányzati propaganda üzeneteivel, és mekkora része fogadta el az abban foglalt állításokat, illetve kikhez nem jutnak el a nem propaganda-jellegű hírek.

A kutatás háttere

A Politikai Propaganda Indikátor (PPI) létrehozása egy kísérlet arra, hogy a Freedom House Demokrácia Index vagy a Transparency International Korrupciós Érzékelési Index mintájára legyen mérőszáma az információs hatalommal való visszaélésnek. ​Thomas Jeffersonnak tulajdonítják a mondást: Az információ a demokrácia valutája.

A PPI mérési módszerének kidolgozása, a kísérleti projektben felhasznált állítások megfogalmazása és az eredmények kiértékelése szoros csapatmunkának köszönhető. A projektet a Dimenzió Média Alapítvány  kezdeményezte, a Závecz Research a módszertan területén vállalt kiemelt szerepet, míg a Mérték Médiaelemző Műhely az eredmények értékelésében vett részt.

A Politikai Propaganda Indikátor egy új mérőszám annak azonosítására, hogy a propaganda fegyvertárának összehangolt és egyirányú bevetésével mennyire téríthető el egy-egy közösség világképe, ahhoz képest, mintha szabadon juthatna kiegyensúlyozott információkhoz, vagyis, amikor nincs ostrom alatt a tájékoztatás. A Politikai Propaganda Indikátor bevezetését az internetes kommunikációs alkalmazások elterjedése is indokolja, mert alapjaiban változott meg az információáramlás, az informálódás természetrajza. A PPI egy mérőszám, ami arról tájékoztat, hogy milyen arányban hoznak döntéseket a polgárok hamis információk, vagy információhiány alapján. Például annak köszönhetően, hogy a hatalom visszaél az információk áramlása felett kialakított befolyásával. A PPI egy mutató annak érzékeltetésére, hogy mennyire jellemző az adott közösségben a fake news elterjedtsége, hogy mekkora a távolság az alapos és az átlagos tájékozottság között.

Információs káosz

A szólás szabadsága haldoklik – fogalmazott 2019 december elején az Európai Parlament képviselője, Romana Strugariu a Center for Independent Journalism és European Center for Press and Media Freedom Newsocracy című közös rendezvényén, Budapesten. A sajtószabadság, a szólásszabadság állapotának kutatói a folyamatot a hírforrások, a médiumok szabályozása felől közelítik, illetve a függetlenség garanciáját a közszolgálati médiumok törvényi előírásain kérik számon.

A Politikai Propaganda Indikátor a tájékoztatási folyamat másik vége felől közelít. A tájékoztatási rendszert a végeredmény felől nézi. Azt teszi láthatóvá, hogy a tájékozottság minősége milyen. Azt tapogatja le, hogy mennyire tartható kézben az információs rendszerek feletti uralommal a tömegek tájékozottsága. A demokratikus rendszerekben a hatalom gyakorlásához a felhatalmazást a választásokon szerzik meg a szereplők. A választók pedig médiumokon keresztül szerzik meg az ismereteket azokról a folyamatokról, amelyekről nincs közvetlen tapasztalatuk. A szakirodalom az információs háború elvesztéséről beszél annak kapcsán, hogy az internetes hálózatokra fejlesztett alkalmazások alapjaiban változtatták meg a média működését. A nagy munkával, óriási média szervezetekkel valamennyire rendezett információk helyét átvették a bármiről, bárkitől, bárkihez eljuttatható üzenetek, és ebből lényegében információs káosz lett. Ez is technikai forradalom, ami új megközelítéseket kíván.

Mit lehet tenni?

A tájékoztatás a 22-es csapdája: az követelhetné a szabad sajtót, aki már tudja, hogy becsapják, de ha tudja, hogy megvezetik, akkor nincs is szüksége független médiára. Vagyis, aki szinte csak propagandával találkozik, az akár azt is hiheti, hogy szabad a tájékoztatás. A szabad választás egyik kritériuma a tájékozódás szabadsága. Korlátos ott az információkhoz való hozzáférés, ahol fullasztó túlsúlyban vannak a kormányzati propaganda médiumai és azokban a politikai propaganda. Könnyű megvezetni a többséget ott, ahol túlsúlyban vannak a hatalom által kényeztetett információforrások.

A helyzet komolyságát mindenesetre jól mutatja, hogy egy, a Metazin által is ismertetett eset kapcsán az FBI is felvetette: az álhírek terjesztését terrorcselekménynek kellene tekinteni. Az Európai Unió lényegében magatehetetlen a médiaszabadság ellenőrzésében, mert az alapszerződésben a tagállamok saját kompetenciája a média szabályozása. Az újonnan felállt Európai Bizottság sem sorolta a kiemelt feladatai közé a média szabadság garanciáinak kidolgozását és ellenőrzését, de alakulóban van egy bizottság, amely válaszokat szeretne adni a dezinformációs korszak kihívásaira.  Sokáig már nem nézheti tétlenül a közösség, hogy miként játssza ki a szabályokat egy-egy ország. Erre szólítottak fel a magyarországi média viszonyokat elemző független médiaszervezetek is.

Eredmények

2019 nyarán a Závecz Research reprezentatív telefonos felmérést végzett egy 500 válaszadós mintán. A cél az volt, hogy kiderüljön, Magyarországon milyen széles körben terjedtek el és lettek elfogadottak azok a hamis hírek, amelyeket korábban több hiteles forrás cáfolt, tehát ellenőrizhetően nem voltak igazak. Azt vizsgáltuk, hogy a nyilvánosságban milyen széles körben találkoztak a hamis hírekkel, illetve milyen mértékben tartották igaznak a hamis állításokat. Azt is megnéztük, hogy a sajátos magyar médiarendszerben milyen arányban nem értesültek fontos és igaz hírekről a választók, és milyen mértékben tartják igaznak azokat az állításokat, amelyeket elhallgattak előlük, amelyekkel tehát nem találkozhattak korábban. A mellékelt diagramok ezeket az összefüggéseket mutatják.

Tudatában voltunk a pilot projektünk korlátainak, amely elsősorban annak tudható be, hogy a rendelkezésünkre álló korlátozott erőforrások mindössze 15 állítás vizsgálatát tették lehetővé. Úgy véljük azonban, hogy a helyi viszonyok megfelelő hozzáigazításával ezt a módszert fel lehet használni a populista politikai propaganda hatásának és a tények torzulásának mérésére gyakorlatilag bármely olyan országban, amely demokratikusnak mondható.

A Fake News Indikátor azt mutatja meg, hogy megkérdezett 10 emberből átlagosan hányan tartanak valósnak egy nyilvánvalóan hamis hírt.

a. 44% tartja igaznak, hogy Soros György szervezi a migrációt; (FNI=4,4)


A további diagramok megtekinthetők a Mérték honlapján.
A teljes elemzés ide kattintva érhető el angolul.

A cikk az EJO-n elérhető még angolul és olaszul.

Kiemelt kép: Részlet a Marco Verch által készített  “IS-Propaganda” (Twitter trending topics 2019) fotóból. Licensz: CC BY 2.0 | Forrás: Flickr

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , ,

Send this to a friend