A WikiLeaks és a sajtószabadság jövője

2021.02.26 • Legfrissebb, Média és politika, Minőség és etika • Szerző:

Julian Assange, a WikiLeaks alapítója. Kép forrása: Pixabay

A WikiLeaks alapítója, Julian Assange jelenleg is zajló tárgyalás-sorozata, valamint esetleges bebörtönzése jó néhány kérdést felvet a sajtószabadság állapotával és jövőjével kapcsolatban. Ezek a kérdések nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon felmerülő újságírói problémákra reflektálnak.

Összefoglaló: az Assange-ügy eddig

Julian Assange ausztrál újságíró és aktivista 2006-ban alapította az azóta világszerte ismert WikiLeaks weboldalt, aminek legfőbb célja a nagy befolyással rendelkező ügynökségek és szervezetek működésének átláthatóbbá tétele volt. A WikiLeaks biztonságosan felépített algoritmusán keresztül ezen szervezetek dolgozói titkos és fokozottan védett információkat és dokumentumokat szivárogtathatnak ki. Az ilyen fajta dokumentumok, angolul “leak”-ek közzétevőinek definiálására jött létre a “whistleblower” kifejezés. A biztonságuk és anonimitásuk megőrzése teljes mértékben a WikiLeaks algoritmusának működésétől függ.

Assange ellen majdnem egy évtizede indult az első bírósági eljárás, amely a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott bizalmas jellegű  dokumentum-sorozat közvetlen következményének tekinthető. A dokumentumcsomag az iraki és afganisztáni háborúk alatt született naplókat, és több ezer titkos, a fegyveres konfliktusok brutalitását őszintén és számszerűsítve leíró aktát tartalmazott. Mindeközben 2010 őszén Svédországban nemi erőszak gyanúja miatt vádat emeltek Assange ellen, azonban a nyomozást 2019-ben leállították.  

Assange Londonban, az ecuadori nagykövetség épületében talált menedékre 2012-ben, ahol 2019-ben letartóztatták  és 50 hét börtönbüntetésre ítélték, mivel megromlott a viszonya a nagykövetséggel, és többször is megsértette a nemzetközi jogszabályokat. Egy hónappal később az első olyan újságíróvá vált, akit az 1917-es amerikai kémkedési törvény megszegésével vádolnak. Ha a jelenleg is tartó eljárás során bűnösnek nyilvánítja a bíróság, Assange akár 175 év börtönbüntetést is kaphat az Egyesült Államokban.

Assange jelenleg egy fokozottan védett brit börtönben vár ítéletére. Vanessa Baratiser bírónő 2021. január elején megtagadta kiadatását  az Egyesült Államoknak a férfi mentális állapotára hivatkozva, miután Assange ecuadori nagykövetségen megismert párja tavaly decemberben azt állította, hogy a WikiLeaks alapítóját kegyetlen körülmények között tartják  a börtönben. A The Sun által közölt riport  szerint Assange-t hallucinációk és öngyilkos gondolatok gyötrik, őrei egyszer még borotvapengét is találtak szobájában.

Annak ellenére, hogy nem adják ki az Egyesült Államoknak, a férfi esetleges szökésétől tartva Nagy Britannia nem engedi szabadon  az aktivistát. Szülőhazája, Ausztrália egyik parlamenti képviselője már elkezdett védelméért kampányolni, Mexikó elnöke pedig elsőként reagált a brit bíróság híreire, politikai menedékjogot ajánlva  Assange-nak.

A sajtószabadságot ért seb

Assange rendkívül hosszan elhúzódó ügye több kérdést is felvet a globális sajtószabadsággal kapcsolatban. Ha a személyes életét érintő vádaktól eltekintünk, és szakmai szempontból közelítjük meg a témát, az Assange-per csak egy a sok olyan eset közül,  amely a whistleblowing-gal kapcsolatos leleplezések következményének tekinthető. Nem csak a WikiLeaks alapítóját zárták börtönbe; például Chelsea Manning, a fent említett háborús naplók kiszivárogtatója is éveket töltött rács mögött a dokumentumok nyilvánosságra hozataláért.

Az újságírókat és whistleblower-eket érő atrocitások és bebörtönzések azon túl, hogy akadályt állítanak a sajtószabadság elé, fenyegetik is annak gyakorlatát. A feljelentésektől, eljárásoktól és ítéletektől való félelem egyre inkább visszatartja a whistleblower-eket az adatok kiszivárogtatásától. Ugyanakkor legtöbb esetben ezen információk nyilvánosságra kerülése során olyan tények látnak napvilágot, melyek szükségesek lehetnek az adott közösség, vagy ország transzparens működésének szempontjából. Megbízhatóságának köszönhetően a WikiLeaks algoritmusa egy biztonságos platformot nyújtott a visszaéléseket feltáró személyek számára, viszont éppen ez a biztonság vált megkérdőjelezhetővé a történtek után.

A nagyhatalmú intézmények hibáit és bűneit pedig nem szabadna elfojtani, vagy visszatartani. Az ilyen szervek döntései nemcsak az épp háború és bűn által sújtott területeket érintik, hanem olyan jelentős mindennapi ügyekbe is belefolynak, mint a politika, vagy az alapvető emberi jogok.

A kiszivárogtatások már egy ideje stagnálnak, a WikiLeaks-en nem volt jelentős és figyelemfelkeltő adat-dömping 2018 óta. A weboldalt a bírósági perek mellett egyébként is rengeteg kritika érte, mivel a nyilvánosságra hozatal során egyáltalán nem cenzúráznak semmilyen információt. Így legtöbb esetben a leleplezés alanyainak, valamint a hozzájuk köthető személyeknek a lakcíme és társadalombiztosítási száma is elérhetővé válik az internetezők számára. Ennek alapján a whistleblowing kérdése még inkább komplex probléma, mivel a privát információk közzététele nagymértékben megkérdőjelezhető.

A szűretlen működés nem az egyetlen vitatott aspektus az oldallal kapcsolatban. A politikára gyakorolt befolyás kérdése is nagy figyelmet kapott a közelmúltban, kiváltképp a 2016-os amerikai választások során nyilvánosságra jutott Clinton-emailek miatt, amelyek napvilágra hozatala jelentős szerepet játszott az elnökválasztás kimenetelében. 

Mindezek ellenére érdemes nagyobb figyelmet fordítani a problémára. Fel kell tennünk az égető kérdést: pár háborús bűnös, néhány törvényszegő politikus, vagy egy-két vétkes magánszemélynek okozott kellemetlenség egyensúlyba állítható-e az igazság felfedésével?

Mi lesz veled, sajtószabadság?

Egy ilyen roppantul összetett problémára szinte lehetetlen olyan egyszerű választ adni, amely egyaránt kedvező a kiszivárogtatók és a leleplezett intézmények számára. Az online sajtót körülvevő törvények és szabályozások még mindig gyerekcipőben járnak, és gyakran a szabadság eszméit háttérbe szorítva a cégek és szervezetek érdekeit részesítik előnyben. Ez a működés talán nem okozna problémát, ha nem olyan intézményrendszerek átláthatatlanságát védené, melyek a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolnak befolyást világszerte.

Hosszú út vezet még a megoldásig. További rendelkezések, mint az Európai Unió whistleblower-ekről szóló irányelve előre lendíthetik (legalábbis az EU-n belül) a sajtószabadság védelmét, biztonságot nyújtva a whistleblowerek számára. A bíróságok és ítélethozó szervek világszintű felfogás-váltására van szükség a globális sajtó érdekében: egy olyan nézőpont előtérbe helyezésére, mely a vélemény szabadságát előrébb helyezi a rangsorban, mint pár közszereplő komfortérzetét.

Kép forrása: Pixabay

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , ,

Send this to a friend