Hogyan befolyásolhatja a mesterséges intelligencia az újságírást?

2018.06.02 • Legfrissebb, Minőség és etika, Szakújságírás • Szerző:

A kiberfizikai rendszerek egyre inkább arra építenek, hogy a robotok – az emberi intelligenciára alapozva – képesek legyenek megfelelni a Turing-tesztnek, vagyis „gondolkodó gépekké” váljanak.

A mesterséges intelligencia folyamatos, hosszú évtizedek óta tartó fejlődése jelenleg azt is kérdésessé teszi, hogy vajon meddig lesz szükséges a humán erőforrás. Egy oxfordi tanulmány szerint a kiberfizikai rendszerek az Egyesült Államok munkahelyeinek akár 47%-át veszélyeztethetik. Milyen iparágakat fenyegethet ez a kockázat? Lehetséges, hogy rövid időn belül a robotok a szellemi munkát végzők, például az újságírók állásait is képesek lesznek betölteni?

Az úgynevezett AI-t, vagyis Artifical Intelligence kifejezést, még McCarthy alkalmazta először 1956-ban. Meghatározásához a legtömörebb, ugyanakkor leginformatívabb definícióként Yoshikai Shirai és Jun-ichi Tsuji értelmezése szolgál: „A mesterséges intelligencia kutatásának célja az, hogy a számítógépeket alkalmassá tegyük az emberi intelligenciával megoldható feladatok ellátására.”

És valóban, ha alaposan körülnézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy a technika ezen szegmense, amely átszövi mindennapjainkat, egyre inkább arra épít, hogy a robotok – az emberi intelligenciára alapozva – képesek legyenek megfelelni a Turing-tesztnek, vagyis „gondolkodó gépekké” váljanak.

NLG és adatújságírás

Az automated journalism az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult, legfőképpen a nyugat-európai jóléti államokban, például Franciaországban és Hollandiában. Emellett a mesterséges intelligencia alkalmazása az újságírásban olyan gazdasági nagyhatalmak országaiban is fellelhető, mint az Amerikai Egyesült Államok (például a Washington Post a Heliograf szoftverrel), Oroszország és Kína (Xinhua News Agency). A mesterséges intelligencia újságírói alkalmazásának lényege az, hogy a megírni kívánt cikkhez betáplálják a szükséges adatokat a szoftverbe, a rendszer lefuttatja azokat, majd megszületik a többnyire sporthírekről, illetve pénzügyi hírekről tudósító rövid, informatív írás.

Az ilyen szoftverekhez elsősorban az úgynevezett NLG (natural language generation), vagyis természetes nyelv létrehozása szükségeltetik, amelynek generatív grammatikáját Chomsky 1957-ben modellezte először. Az elmúlt ötven évben mindez komoly fejlődésen esett át, amire mi sem lehetne jobb példa, mint az újságíró robotok egyre szembetűnőbb térhódítása.

„A természetes nyelvet létrehozó (NLG) rendszerek, illetve számítógépes szoftverrendszerek automatikusan érthető szövegeket hoznak létre angolul vagy más emberi nyelven. Az NLG rendszerek arra használják a nyelvre és az alkalmazási tartományra vonatkozó tudást, hogy automatikus dokumentumokat termeljenek jelentések, magyarázatok, üzenetek és egyéb szövegek előállításához” (részlet Reiter és Dale tanulmányából).

Elsőként – akkor még csupán kísérlet gyanánt – 2006-ban jelent meg az úgynevezett algoritmikus újságírás, amelyet a Georgiai Technológiai Intézetben alkalmaztak az NLG, a társadalomtudomány, és az algoritmusok kombinálásával. Azóta minderre már nem puszta kísérletezésként, hanem komoly technológiai vívmányként tekintünk, hiszen az első hivatalosan publikált NLG tartalom Kínában, a Dreamwriter nevű szoftver által jött létre. A kínai nyelven megírt cikk összesen 916 szóból állt, mindennemű helyesírási hibát mellőzött, és mindössze egy perc alatt alkotta meg a rendszer. Az effajta automatikus újságírás rohamos fejlődését napjainkban japán anchor robotok és izraeli startup cégek innovatív munkájának ötvözésével tökéletesítik.

Az automatikus újságírás etikai aspektusa

2017. március 8-án Brüsszelben Laurence Dierickx, a számítástechnikai újságírás egyik szakembere az EFJ (European Federation of Journalists) által rendezett Digital Expert Group meetingen fontos megállapításokat tett erről a sokak számára eddig viszonylag ismeretlen, és talán pontosan ezért némileg visszatetsző jelenségről.  Szerinte az automatikusan generált tartalmak kapcsán egészen más normáknak kell megfelelni, mint a hagyományos újságírás során, és mivel még mindez annyira újszerű, a rá vonatkozó etikai aspektusok sem tökéletesen kiforrottak. Az ilyen tartalmaknál egyelőre igencsak ritkán jelenítik meg, hogy a cikket valójában egy szoftver írta, így keltve akaratlanul is zavart az olvasókban.

Dierickx határozottan kikötötte, hogy e tartalmak szerzőiként szigorúan a szoftvert kell megjelölni, ezzel elkerülve az esetleges félreértéseket. Sokakban felmerült a gondolat, hogy az újságírók állása ezáltal komoly veszélybe került – ez a félelem pedig nem teljesen alaptalan, tekintve, hogy a Stats Monkey újságíró szerver egyik társalapítója úgy becsülte, tizenöt év múlva a hírek 90%-át robotok fogják előállítani. Dierickx azonban közel sem olyan szkeptikusan viszonyul a jövőhöz, mint sokan mások.

Mivel ezek a szoftverek rendkívül gyors és alapos munkát végeznek az adatújságírás területén, rengeteg, immáron fölöslegessé vált munkától szabadítják meg az embert. Ennélfogva az újságírók szabadabbá válnak, jobban kibontakozhatnak szakmájukban, melynek következtében több időt fordíthatnak oknyomozó riportok és esszék megírására. Mindehhez olyasfajta kreativitás, humor és analitikus készségek szükségeltetnek, melyek ezekből a szoftverekből egyelőre teljes mértékben hiányoznak.

A schumpeteri „teremtő rombolás” és a Társadalom 4.0

A Dierickx által felvázolt perspektíva ellenére létezik egy olyan teória, mely alapján nem feltétlenül válnánk derűlátóvá. Ez nem más, mint Joseph Schumpeter, néhai osztrák közgazdász és szociológus elmélete az iparra jellemző, úgynevezett „teremtő rombolásról”. A kifejezésre kiváló példaként szolgálnak az infokommunikációs szektorban végbement változások, ahogy a technológia fejlődésével megkérdőjeleződik bizonyos munkahelyeknek a fontossága. Még inkább pedig az, hogy kik vagy éppenséggel mik végzik el ugyanazt, amit korábban a képzett munkaerők. A schumpeteri feltevés alapján a robotok globális szintű térhódítása egyszerre ad teret az újnak, ugyanakkor ezzel kiszorítja a régit.

Mielőtt mindenki tulajdon állását kezdené félteni – legyen akár gyári munkás vagy újságíró – nem szabad figyelmen kívül hagynunk Hans-Christian Crueger szavait. Eszerint a kiberfizikai rendszerek irányítása lehet, hogy egy új ipari forradalomnak tekinthető, így tulajdonképpen beköszöntött az Ipar 4.0. Ugyanakkor, ha a társadalom képes felnőni ehhez a feladathoz, és jobb oktatással, továbbképzéssel létrejön az a bizonyos Társadalom 4.0, melynek segítségével megőrizhetjük állásainkat, akkor a tudomány vélhetően értünk dolgozik majd, nem pedig ellenünk.

Kép forrása: Gerd Altmann, PixabayCC licenc

 

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , , ,

Send this to a friend