A szabad média nem „a nép ellensége” – éppen ezért támadják politikusok a világ bármely szegletén.

2018. augusztus 16-án körülbelül 350 amerikai lap fogalmazott meg összehangolt szerkesztői választ Donald J. Trump szabad médiát érintő sorozatos támadásaira.

Noha maga Trump mindig is aktívan kereste a média figyelmét – a showbusiness-ben tevékenykedett, így tekintélyes mennyiségű szabad nyilvánosságra tett szert -, politikai karrierjének elindításakor erős ellenérzést nyilvánított ki a médiumok jelentős hányadával szemben. „Az amerikai nép ellensége” jelzővel stigmatizálta mindazokat, melyeknek volt bátorságuk nem minden feltétel nélkül támogatni őt, és sorozatosan leszámolt az olyan, álláspontja szerint „fake news gyártó” hírszervezetekkel, mint amilyen az ABC, a CNN, és a New York Times.

Ezért támadják a szabad médiát

Trump nincsen egyedül. A nagyhatalmú politikusok szerte a világban szemmel láthatóan nem díjazzák az olyasfajta független intézmények eszméjét, melyek sorozatosan próbálják őket elszámoltatni. Az önjelölt autokrata vezetők – Olaszországtól Indiáig, Lengyelországtól a Fülöp-szigetekig, Ecuadortól Dél-Afrikáig – hosszú ideje próbálnak nyilvános atrocitásokon, politikai nyomásgyakorláson és zavaros kereskedelmi megállapodásokon keresztül híreket „szelídíteni”. Mindezek magukba foglalják a tulajdonosokra gyakorolt nyomást és a kormányzati reklámok stratégiai használatát, amely aláássa a népet képviselő kormány egyik kulcsfontosságú szerepét a folyamatban: az emberek hozzáférésének biztosítását a közügyekről szóló független információkhoz.

Ezek a politikusok tisztában vannak azzal, hogy a szabad média képes felhatalmazni a népet azáltal, hogy tájékoztatja őket a közügyekről. A szabad médiumok ugyanis ki tudnak törni azon öncélú metódusokból, melyeken keresztül a választott tisztviselők megjelenítik magukat, és kényelmetlen kérdésekre, bizonytalan igazságokra világítanak rá. A politikusok ezért is tartanak tőlük, illetve emiatt támadják őket.

Mivel a szabad hírmédia nem „a nép ellensége”, ezért azok a politikusok küzdenek ellene legjobban, akik inkább a kritikus ellenőrzést preferálják. Sokan közülük ráadásul nem  régimódi autokraták, akik közvetlen cenzúrán és fizikai erőszakon keresztül próbálják irányítani a híreket. Többnyire olyan társadalmakban vannak jelen, amelyek még többé-kevésbé elkötelezettek a liberális demokrácia elveinek és gyakorlatainak legalább egy csekély része iránt. Néhányan közülük a médiát közvetlen eszközök által igyekeznek kontroll alatt tartani, de ugyanolyan fontosnak tartják, hogy a szabad média legalapvetőbb erejét, a nyilvánossággal való kapcsolatát célozzák meg. Ha egy politikus elég embert tud meggyőzni arról, hogy a szabad sajtó az ellenségük, a független hírek hamisak, és csakis őbenne lehet megbízni, akkor aligha lesznek álmatlan éjszakái a média jóvoltából.

Ahogyan a média visszavághat

A visszavágás első lépése a szakmai újságírás elveinek oly módon való felállítása, amely túlmutat az Egyesült Államok határain – így tesznek most az amerikai újságok is. Az elkötelezettség bizonyítása a gyakorlatban igazán fontos. A Washington Post szerkesztője, Marty Baron állítása szerint a Trump-adminisztráció nem háborúra, hanem munkára sarkallja  a napi rendszerességű  amerikai újságírást. Trump harcias retorikájának felelősségre vonása nem pártos vagy éppenséggel kormányellenes lépés, pusztán egy olyan nyilvános emlékeztető, hogy az újságírás célja a hatalom figyelemmel kísérése és elszámoltatása, az efféle hatalom pedig – legyen nyilvános, privát, választott vagy másfajta – általában nem preferálja, ha számot kell adnia. A Republikánus Párt egykor szilárdan kiállt ezen elképzelés mellett. Ahogyan  Reagan elnök kijelentette, „a sajtószabadság az amerikai élet alapvető feltétele”, és a szabad sajtó, mint George W. Bush is mondta: „elengedhetetlen a demokráciához”.

Az újságíróknak és a médiumoknak ki kell állniuk saját elveik mellett, és a gyakorlatban is meg kell valósítaniuk mindazt, amit hirdetnek. A nyilvánosságot meg kell tudni győzniük arról, hogy ők valójában csak a munkájukat végzik (és nem tisztességtelen módon választanak ki bizonyos tisztségviselőket). Rá kell ébreszteniük az embereket arra, hogy a nyilvánosság javára dolgoznak, nem pedig partizán érdekek, szűk elitek vagy öncélú intézmények számára. Csak így lehetséges ellenállni azon nagyhatalmú politikusok támadásainak, akik igyekeznek őket a nép ellenségeként definiálni.

Az amerikai újságírás jövője néz szembe Trumppal – ahogyan az újságíróknak a világ más országaiban is hasonló kihívásokkal kell megbirkózniuk. Akkor, amikor a befolyásos politikusok igyekeznek polarizálni a problémát, és választásra kényszeríteni a polgárokat, vajon ők kiben fognak bízni: a szabad sajtóban vagy a politikai partizánokban?

Az Egyesült Államokban egy Reuters-Ipsos felmérés tavaly megállapította, hogy a sajtó iránti bizalom valójában jelentős mértékben nőtt, miután az elnök elkezdte a médiát az „amerikai nép ellenségeként” aposztrofálni. Még annak dacára is, hogy a Trump személyébe vetett hit csupán enyhén csökkent. A sajtó és az elnök iránti bizalom azonban kétségkívül összekapcsolódik, és mialatt számos hírmárkában bíznak a felhasználók, a hírmédiát mint intézményt továbbra is bizalmatlanság övezi a világ számos országában.

Egy idén júliusban közzétett felmérés alapján az amerikaiak mindössze 34 százaléka állította azt, hogy úgy érzi, a legtöbb hírforrásban rendszerint megbízhat, ami azt bizonyítja, hogy az emberek egyértelműen felfigyelnek az elnök médiát érintő támadásaira. 48 százalékuk úgy véli, a politikusok aggodalomra adnak okot azzal, hogy az „álhírek” kifejezést alkalmazzák a számukra visszatetsző hírmédia lejáratására. Végső soron még nem dőlt el, kiben bízik a nyilvánosság. Ugyanebben a felmérésben az amerikaiak még nagyobb hányadát töltötte el nyugtalanság az „olyan történetekkel kapcsolatban, melyekben a tényeket csűrik-csavarják, ezzel meghatározva egy bizonyos napirendet” (67%), illetve a „szegényes újságírásról” is hasonlóképp vélekednek (60%).

Szembenézni a médiát lelkesen ostromló tekintélyelvű politikusokkal még csak a kezdet. Az igazi probléma valójában az, hogy az újságírók és a hírszervezetek hogyan lesznek képesek megszerezni, és meg is tartani az emberek bizalmát. Ha a szabad média olyasféle harcban kíván győzedelmeskedni, amelyet sohasem akart megvívni, csakis a nyilvánossággal karöltve lesz rá képes.

A cikk eredetileg az EJO angol változatán jelent meg. 
Fordította: Geisz Barbara
Fotó: © Wikipédia