Az SZFE és az egyetemi autonómia szimbólumai

2020.11.30 • Legfrissebb, Média és politika • Szerző:

A szimbólumok használata sok esetben elengedhetetlen mindennapjaink vizualitásában, főként akkor, amikor egy közösség problémájára szeretnénk felhívni a figyelmet. A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE) történő események nem csak egyetlen intézményt érintenek: az egyetemi autonómia és a független oktatás kérdésköre egész országunkra kiterjed. A tárgyak, képek, jelzések, melyeket egy közösség használ, meghatározzák magát a kitűzött célt és a befogadó közönség hozzáállását. Az SZFE hallgatói és oktatói is tisztában vannak ezzel, hiszen az összeszedett, átgondolt és harmonikus jelképhasználat, amit az elmúlt hónapokban felmutattak, hatalmas figyelmet generált, szembetűnővé és emlékezetessé tette a mozgalmat. A cikk ennek a szimbólumhasználatnak az elemzésére tesz kísérletet, az alapítványi formára való átállás bejelentésétől kezdve az október 23-ai felvonulással bezárólag.

A szolidaritás fokozása

Mi tart össze egy közösséget? Milyen erő éri el, hogy emberek egyének halmazából egy összetartó, közös cselekvésre ösztönözhető csoporttá váljanak? Egy nemzet esetében gondolhatunk a nyelvre, közös kulturális háttérre, ám a kisebb, egy bizonyos cél érdekében létrejött társaságoknál az egyik legfontosabb tényező a szimbolika. A történelem során számtalanszor bebizonyosodott, hogy a kidolgozott jelképhasználat amellett, hogy megragadja a figyelmet, a lojalitás és hovatartozás érzését kelti az egyénekben. Természetünkből adódóan tartozni akarunk valahová, és sokszor ez a hovatartozás nagymértékben formálja jellemünket és identitásunkat.

Clifford Geertz  antropológus úgy vélte, hogy az ember jelleméből fakadóan szimbólumokat keres és a fizikai világot jelentéssel próbálja megtölteni, így a jelentésalkotás emberi szükségletként is értelmezhető. Buda Béla  kulturális szignálokról beszél, minden olyan tárgyat és cselekvést ekként értelmez, ami a másik emberből kíván  érzelmi reakciót előhozni. A neodurkheimi szociológia is nagy hangsúlyt fektet a szimbólumok és rítusok tárházára. Abból a szempontból vizsgálja őket, hogy milyen módon hozzák közelebb egymáshoz a különböző társadalmi csoportokat, és a csoportokon belül hogyan tartanak össze egyéneket.

A szimbolikus cselekvések kiemelik az embert a szürke hétköznapokból, éreztetik vele, hogy részese valaminek, ami nagyobb, mint saját maga, ami meghaladja az egyén határait, és a kollektív, közösségi érdekek felé mutat. Urbán Csilla definíciója szerint  a szimbolikus cselekvés “olyan nem a racionális világra irányuló cselekvés, amely nagy érzelmi töltettel rendelkezik, és a közösség belső viszonyait teremti újjá.” Tehát nem csak a rítusok formálják a társadalmat: a kettő kölcsönösen alakítja egymást.

Napjainkban a vizualitás és a szimbólumhasználat különösen nagy szerepet játszik életünk szinte minden területén. Vizuálisan ábrázolt üzeneteket és jelképeket könnyebben megjegyzünk, mint egy tömör szöveget. Pár mondat, akármilyen jól is legyen fogalmazva, nem biztos, hogy nyomot hagy, de egy lyukas zászló, egy felemelt ököl, egy egyenlőre billenő mérleg, vagy egy feltartott tenyér sokkal inkább belevésődik az emberi emlékezetbe.

Titkosan kezdődik

Amikor az SZFE diákjai kifeszítették a piros-fehér szalagokat a Vas utcai épület bejáratára , még nem gondolták, hogy országszerte emberek sokasága tűz ki szolidaritásból hasonló szalagot táskákra, pólókra, épületekre. Amikor eldöntötték, hogy a nyári szünetben pihenés helyett megálljt parancsolnak a hatalomnak, még bele sem gondoltak, hogy tetteiknek ekkora visszhangja lesz. A vizualitás és a szimbólumok rendkívül okos használata által egy egész nemzethez eljutott a mantra: ”szabad ország, szabad egyetem”. Attól függetlenül, ki hogyan vélekedik az eseményekről, ott voltak a híradókban, az újságok címlapján. Hogyan is állt össze ez a jelkép sorozat?

A tanári kar többségének felmondása és a Vas utcai épület elfoglalása volt az első lépés, ami elindította a nyilvános ellenállást. Egyértelmű elutasítása volt annak, hogy a korábban demokratikus úton működő egyetemi döntéshozatalt alapítványi formába tömörítsék át, amely intézkedés mögött nem nehéz észrevenni a politikai szándékokat. Ennek parancsolt megálljt ez a szimbolikus töltetű aktus: az épület elfoglalása figyelemfelkeltő, kiszakítja a társadalmat a megszokott normák közül. Ellentmondani egy hatalmi intézkedésnek, elfoglalni egy egyetemet pedig nem új dolog; gondoljunk csak vissza a Hallgatói Hálózat (HaHa) 2013-as teremfoglalására.

A blokád mellett fontos szerepük volt még a molinóknak és feliratoknak, a betonfestésnek és krétázásnak: ezek a vizuális jelek a szalagozással együtt országszerte elterjedtek, több városban is hasonló szimbólumokkal fejezték ki szolidaritásukat az emberek. Ismertté váltak a zászlók, a mintás pólók és kitűzők, aztán megjelent a sárga maszk a tenyérrel, ami a mozgalom egyik legfontosabb szimbolikus elemévé vált. A járványhelyzetben tüntetéseket és megmozdulásokat szervezni megfelelő védelem nélkül nem csak kifogásolható, de veszélyes is, ezért kitűnően megragadja a figyelmet az SZFE maszk, amiket interneten keresztül is meg lehetett rendelni (ezzel kitágítva országos szintre az elérésüket).

SZFE-s maszkok. Forrás: Magyar Narancs


Fórumok és tüntetések: nyitás vidék felé

Azzal a céllal, hogy kiterjesszék a mozgalmat, az SZFE szeptember 22-én az ország több városában hallgatói fórumokat rendezett. Ezek keretében egyetemisták és érdeklődők ültek össze, tehették fel kérdéseiket és vitathatták meg közösen, mit gondolnak az SZFE problémáiról, valamint a saját egyetemük helyzetéről. A beszélgetések egy időben zajlottak az ország különböző pontjain, nevükhöz hűen tartották a fórum jellegének sajátosságait: az események elején mindenki bemutatkozhatott, a kérdésekre és kijelentésekre kézjelekkel lehetett reagálni. Ezzel az  SZFE ügye kilépett a puszta szolidaritás köréből, és vidéken is valódi cselekvéssé transzformálódott.

Szeptember utolsó napján, amikor az előző vezetőségnek hivatalosan távoznia kellett, a hallgatók fáklyás virrasztást tartottak a Vas utcai épület előtt. Pár nappal később a fáklyából vett lánggal váltófutók indultak, hogy az ország öt különböző egyetemvárosába (Eger, Debrecen, Kaposvár, Pécs, Szeged) vigyék a lángot. A fáklya és a láng erős és kifejező szimbólum: a fény, ami utat tör a sötétségben, egy új kezdet reményét hozva magával. Az olimpiai lángra emlékeztetve a futókat minden városban egy rendezvény fogadta, több helyen zenés, táncos elemekkel fűszerezve. A demonstrációkon több, a felsőoktatás függetlenségének fontosságáról szóló beszéd is elhangzott. A láng szimbóluma mellett fontos szerepet töltöttek be az SZFE által már korábban is használt jelképek. A futók számára piros-fehér nyilakkal jelölték ki a városokon belüli utat, előkerültek a maszkok és a szalagok.

Pólónyomás Pécsett. Kovács Gréta fotója, művész: Renyagyár


Október 23.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvonulást szervezett. Az ünnepség elsöprő sikert aratott: több ezren vonultak  molinókkal, szalagokkal és piros-fehér csíkos kokárdákkal a Műegyetem rakparttól az Uránia elé. Az SZFE hallgatói kreatívan, a nemzeti színű kokárdák újragondolt, piros-fehér verzióit tették meg az esemény legfontosabb szimbólumának, aminek elkészítéséhez még útmutató videókat  is közzétettek. Az eseményen ismét megjelentek a fáklyák, ily módon is igazolva a korábbi tüntetéssorozat szimbolikájának sikerét.

Piros-fehér kokárda. Forrás: SZFE HÖK Facebook

A szabadságharc napján felvonulást tartani nem kis dolog; egyértelműen a változás követelése és a bátorság kifejezése. Bár az SZFE elzárkózik minden pártpolitikától, az eseményt felfoghatjuk egy új reményhullám kezdeteként is: nem csak azok vonultak aznap, akiknek közvetlen érdeke a színház és a felsőoktatás ügye, a tüntető szellem kiterjedt olyanokra is, akiknél más szempontokból telt be a pohár.

Felvonulás október 23-án.  Marjai János fotója, 24.hu


A visszhang

Bár a járványügyi szigorítások miatt a diákok kénytelenek voltak feloszlatni az épületek blokádját, mégis úgy döntöttek, nem adják fel; az ellenállást hazaviszik magukkal. Elismerésre méltó teljesítmény, hogy a járvány ellenére 70 napig  fizikailag is tartani tudták a blokádot. A kitartás nem volt eredménytelen: az egyetem hallgatói és oktatói továbbra sem engednek, a fővárosban még mindig szolidaritási akciók szerveződnek.

Bár a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye még nem zárult le, a magyar felsőoktatás helyzetét tekintve meghatározó, hogy évek után újra országszintű diskurzus nyílt az egyetemi autonómiáról. Az SZFE az eddigi, hasonlóképp bátor és értékes tiltakozások új arcának tekinthető. Az egyetemen tanuló diákok ügyesen használják ki mindazt, amit jövőbeli szakmájuk rejt, és ezáltal létrehoztak egy olyan mozgalmat, amire vizualitásának köszönhetően a magyar társadalom még sokáig emlékezni fog.

Print Friendly, PDF & Email

Címkék:, , , , , , , , , , , , , ,

Send this to a friend